Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára X. kötet 1917 (Budapest, 1923)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. törvény rendes útján érvényesíteni, abban az esetben is alkalmazandó, ha az iparhatóság nem érdemben döntött, hanem saját hatáskörének hiányát állapította meg. Az 1907:1^X1. tc. 7. §-a 1. pontja alá a hatásköri összeütközésnek csak olyan esete vonható, amelyben az ellentétes határoza tok a további eljárást gátolják s ilyen esetben a hatásköri bíróság döntésének célja a további eljárás akadályának elhárítása. Nem merült fel hatásköri összeütközés, ha temetkezési egylet pénzbeszedő küldöncének jogtalan elbocsátás miatt a szolgálati idők hátralévő bére iránt támasztott ügyben a rendes bíróság a pert előző iparhatósági eljárás hiánya miatt megszüntette, a közigazgatási hatóság pedig megtagadta hatáskörét azon az alapon, hogy a tagdíjakat gyűjtő szolga nem kereskedősegéd és bérkövetelése nem tartozik az iparhatóság alá. 1917 december 17. Hb. 60. sz. . . . , T I. B. Á. napszámos ópalánkai lakos a paláukai kir, járásbíróságnál 1915. évi június hó 29. napján előterjesztett és dr. F. K. palánkai i gyvéd által ellenjegyzett keresetében előadta, hogy az «Első palánkai temetkezési egyesületnél* volt mint tagdíjakat gyűjtő szolga 24 éven keresztül alkalmkzva. Legutolsó alkalmazása az egylet 1913. évi február hó 9. napján tartott választmányi ülésen történt 3; évi időtartamra és 480 K évi fizetéssel; ennek dacára őt az egyesület az 1914. évi február hó 21-én tartott választmányi ülésen 1914. évi március hó 31. napjával elbocsájtotta. Ez az elbocsájtás jogtalan, miért is neki a 3 évi álkalmazás hátralévő idejére, azaz 21 hónapra járó 840 K fizetését az egyesület kiadni köteles; kérte ez összegben és járulékaiban az első palánkai temetkezési egyletet, mint alperest marasztalni. A palánkai kir. júrdsbinósác) 1915. évi jón. 1:9. napján .1276/1915. sz, alatt hozott végzésével ezt a keresetet az 1911 :1. tc. 141. §-a alapján idézés kibocsájtása nélkül hivatalból visszautasította. A felperes ugyanis a keresetben leírt tényállás szerint mint pénzbeszedő küldönc volt az alperesnél, mint a kereskedelmi - törvény szerint cégbejegyzésre kötelezett egyletnél alkalmazva; ez alkalmazásból folyólag a felperest az alperes kereskedői segédszemélyzetéhez tartozónak, illetve kereskedő segédnek kellett tekinteni. Minthogy pedig a kereskedelmi törvénynek a kereskedőkre vonatkozó határozatai az 1875: XXXVII. tc. 4. §-a szerint a bejegyzett vagy bejegyzésre kötelezett kereskedelmi cégekre is alkalmazandók, minthogy továbbá a kereskedősegédekre az 1884: XVII. tc. 92. és 99. §-ai értelmében az ipartörvény megfelelő rendelkezései irányadók, minthogy végre a kereskedelmi cégjegyzésre kötelezett egylet és személyzete közötti alkalmazási viszony megszűnéséből eredő bármily követelés érvényesítése az i884:XVH. tc. 176. §-a szerint első sorban az iparhatóság hatás-