Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

POLGÁRI ÜGYEKBEN. 175 távirdánál 3 K 80 fillér napibér mellett alkalmazva volt távirdamunkás, a per folyamán kiigazított keresetében kétrendbeli balesetből eredő munkaképtelenségeért kér alperestől kártérítést. Az alperes által a kereset ellen emelt hatásköri kifogás figyelembe vehető nem volt, mert az 1907. XIX. tc. az állami vállalatokat alkalmazottjaiknak a baleset elleni biztosítási kötelezettsége alól felmentvén, a balesetbiztosító pénztár által nyújtott kártalanítási kötelezettséget a kir. kincstárra hárítja, miből következik, hogy a kártalanításra jogosult egyén a munkaadó állami vállalat, illetve a kir. kincstár ellen mindazokban az esetekben kártérítést követelhet, amely esetben a munkásbiztosító pénztár a nem állami vállalati alkalmazottakkal szemben kártalanítással tartozik. Ez az igény pedig a törvény rendes útján érvényesíthető. A kereseti igény érdemét illetően nem vitás felek köztr hogy felperest 1908-ban, valamint 1911-ben érte üzemi baleset. Első balesetéből felperes semmiféle kártérítési igényt sem támaszthat, mert betegsége tartamára már a 66,376 1913. sz. alatt iktatott eredeti nyugta szövegéből kitűnőleg teljesen kártalanítva lett, felgyógyulásától kezdve pedig mindaddig régi munkabére mellett alperes szolgálatában maradt, míg 1911. évi július hó 11-én a második baleset nem érte, amelynek következtében alperes őt 1912. évi november hó 24-én évi 342 K járadékkal nyugbérezte. Az orvosszakértő véleménye szerint felperes első balesete folytán munkaképességének 40%-át, második balesete folytán 20—25 "0-át vesztette el. A 4616 M. E. 1910. számú összminiszteriumi és a 86,937/V. 1910. számú kereskedelmi miniszteri rendelet, valamint az 1907 : XIX. tc. 70. §-a értelmében felperest második baleset napjától 1911. évi július hó 10-étől kezdve tíz hétig, az az 1911. évi szeptember hó 19-ig napibérenek fele, mint táppénz, 1911. évi szeptember hó 20-tól fogva pedig munkaképessége