Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IX. kötet 1916 (Budapest, 1917)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. laanforgó költségek felszámításának kérdésében csak az alispán által valamely konkrét esetben hozott határozatot felülbíráló közgyűlési határozat «llen illeti meg az érdekelt tisztviselőket. A közigazgatási biróság az 1915. évi május hó 12. napján 11371915K. sz. a. hozott végzésével a hatásköri kifogásnak helyt nem adva, hatáskörét megállapította és a további eljárás felfüggesztése mellett az iratokat a belügyminiszterhez tette át. E végzés indokolása szerint ugyanis a vitás kérdés az, hogy a segesvári és medgyesi fó'szolgabirákat megilleti-e a számításba vett napidíj és útiköltség és hogy ezek a felszámított költségek a vármegyei háztartási alap terhére érvényesíthetők-e vagy sem, tehát két vitássá tett iiletménykérdés eldöntéséről van szó. Minthogy pedig az 1896 : XXVI. tc. 17. J-a a közigazgatási biróság határozatát a hozzá utalt vitás kérdések eldöntésére adja meg és ekép a hatáskör szempontjából a vitás kérdés tárgyát teszi irányadóvá és nem azt, hogy mely hatóság járt el és. mivel ebből folyólag a közigazgatási biróság hatáskörére nézve nem az a döntő, hogy az ügyben a hatóságok döntöttek-e vagy sem, hanem az, hogy mi az intézkedésnek a tárgya, minthogy továbbá az idézett tc. 45. §-a a törvényhatósági tisztviselők illetményügyeiben felmerült vitás kérdések elbírálását ezen biróság hatáskörébe utalja, a jelen esetben pedig két vitássá tett konkrét ügynek elbírálásáról van sző, a közigazgatási biróság hatáskörét meg kellett állapítani. A ni, kir. belügyminiszter hatásköri kifogását fenntartva, az iratokat a felmerült hatásköri összeütközés elbírálása végett a hatásköri bírósághoz tette át. Átiratában azt adta elő, hogy a panasz tárgyává tett rendelete nem véghatározat és nem konkrét ügyet birál el, hanem tulajdonképen a V. Ü. Sz.-nak a felvetett utalványozási kérdésben ügydöntő rendelkezésére való hivatkozással tájékoztatta az alispánt, aki, mint a vármegyei házipénztár terhére a pénzügyigazgatóság mellé rendelt állami számvevőség ellenőrzése mellett utalványozásra jogosult hatóság, kérdést intézett hozzá, hogy a kérdéses kiszállási költségeket jogosult-e kiutalványozni. A rendelet az alispánnak lévén szánva, az 1896 : XXYI. tc. 94. §-ára tekintettel, panasszal meg nem támadható. Amennyiben az alispán a miniszteri rendeletet a főszolgabiráknak kézbesítette, ebből a tényből is legfeljebb csak következtetni lehet arra, hogy ő a kapott útbaigazítást magáévá téve, mintegy saját határozatával tagadta meg a kérdéses költségek utalványozását, amely esetben a vármegye közgyűléséhez lehetett volna felebbezni és csak ennek határozata ellen lehetett volna az id. tc. 45. §-a értelmében a közigazgatási bírósághoz panasszal fordulni. Bár méltánylandó a közigazgatási bíróságnak az a gyakorlata, hogy akkor is érdemleges tárgyalás alá veszi a panaszt, ha nem az id. tc. EL fejezetének