Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VIII. kötet 1915 (Budapest, 1916)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 3* mét, ami legalább 1000 K-t tesz ki, követelni. Kérte, hogy Értény község az 1000 K megfizetésére köteleztessék. A főszolgabíró 1914. évi május hó 25-én 2527/1914- kig. sz. a. hozott véghatározatával panaszost panaszával hatáskör hiányában polgári per útjára utasította, mert az 1907: XLV. tc. r. §. értelmében cseléd az, aki meghatározott bérért szegődik, ezt pedig panaszos maga sem állítja, nem is követel bért, hanem elmaradt hasznot, határozatlan összegű, valószínű jövedelmet; követelése tehát magánjogi természetű. Panaszos már az április 27-én felvett 2327. sz. a. iktatott panaszjegyzó'könyvben is így adta elő követelését és Értény község elöljáróságának május hó 22-én kelt 739. számú jelentése szerint is kártérítési per beadásával bízta meg ügyvédjét. Az ügy tehát közigazgatási úton el nem bírálható. Sz. J. ezután keresetét a tamásii kir. járásbíróságnál adta be. Ebben 1000 K kár megtérítésére kérte a községet kötelezni, mert 1000 K-át meghaladó évi keresetétől elesett. Alperes a tárgyaláson előadta, hogy nem a község képviseletében, hanem a sertéstulajdonosok megbízásából járt el, ezenfelül pergátló kifogást tett, mert cselédbérkövetelésvől van szó. A kir. járásbíróság 1914. évi augusztus hó 11-én 1914. Sp. I. 291/2. sz. a. hozott végzésével alperest elutasította, mert kártérítést követel és mert a pergátló kifogást az érdemben való védekezés után adta elő. Ezután a kir. járásbíróság 1914. évi augusztus 28-án 1914. Sp. I. 296 3. sz. a. hozott ítéletével a felperest keresetével elutasította. A szekszárdi kir. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság 1914. évi október hó 23-án 1914. D. 251/2. sz. a. hozott végzésével az elsőbiróság ítéletét hatáskör hiánya miatt feloldotta és az eljárást megszüntette, mert a per adatai szerint az alperesi község képviseletében perbevont községi bíró az érdekelt gazdák részéről megejtett választás eredményeként felperest 1914. évi április hó 24. napjától kezdődő egy évre kanásznak fogadta fel és a szolgálati szerződés szerint szolgálati bére gyanánt azok a terménybeli szolgáltatások köttettek ki, melyeket a legeltető gazdák a kihajtott egyes sertéseik után teljesíteni tartoztak. Az eme szerződésből folyólag folytonos és személyes szolgálatra bérfizetés mellett kötelezett felperes az 1907 : XLV. tc. 1. ^-ában foglalt meghatározás szerint gazdasági cseléd, a ki a szolgálatadójaként perelt alperes részéről történt időelőtti jogellenes elbocsáttatása folytán kártérítés címén azoknak a terményeknek egyenértékét igényli, mely őt szolgálati bére fejében az egyes gazdáktól megillette. A felhívott törvény ily esetben alkalmazandó 48. és 17. §§'-ai értelmében a gazdát arra kell kötelezni, hogy a cselédnek egész szolgálati bérét s minden más járandóságának értékét és a felmerült költségeket és egyéb kárt is fizesse meg. Minthogy az idézett törvény 62. és 63. §§-ai