Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VIII. kötet 1915 (Budapest, 1916)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. r i Minthogy pedig a cseléd és gazda között a fizetendő bér kérdésében — ha arra vonatkozólag előzetes megállapodás nem történt — a közigazgatási bíróság hivatott ítélni a vidéken szokásos bérfizetés alapján, kérte, hogy V. P. és neje 1907 szeptember i-től 1909 szeptember i»ig havi 4 K, 1911 szeptember i-ig havi 6 K és 1914 június hó 8-ig havi 8 K, összesen 504 K tőke és járulékai megfizetésére köteleztessenek. A főszolgabíró 1914. évi szeptember hó 26-án 4751/1914. sz. a. hozott végzésével S. J.-nét keresetével elutasította, mert az 1876. évi XIII. tc. x. §-a szerint cselédnek az tekinthető, aki magát szerződésileg bizonyos háztartás körüli személyes és folytonos szolgálatoknak legalább is egyhavi időtartamon át bérért való teljesítésére kötelezi. Magából a keresetből kitűnik, hogy S. J.-né nem kialkudott bérért, hanem 4000 K örökségért vállalt a panaszlottaknál munkát, mely körülmény kizárja, hogy ezen viszonyból származó követelés mint cselédbér-követelés elbírálható legyen. S. J. is adott be külön panaszt a főszolgabírónál, melyben előadta, hogy V. P. és neje V. R. azt ígérték neki és feleségének, hogyha a gazdaságukban dolgoznak, akkor 4000 K-t biztosítanak nekik haláluk esetére. Ok ezen igéret következtében dolgoztak is és pedig ő 1913. évi november 23-tól 1914. évi június 8-ig. Alperesek bánásmódja következtében, részben pedig azért is, mert a 4000 K-t nekik nem biztosították, kénytelen volt eltávozni, anélkül, hogy szolgálataiért bármit is kapott volna. Kérte, hogy V. P. és neje egyetemleg az 1913. évi november hó 23-tól 1914. évi június hó 8-ig havi 30 K, összesen 195 K tőke és járulékai megfizetésére köteleztessenek. A keszthelyi járás főszolgabírója 1914. évi szeptember hó 26. napján 4752 1914. sz. a. hozott végzésével a keresetet illetékesség hiányában elutasította, mert S. J. nem bérért, hanem 4000 K jutalomért vállalkozott, hogy az alperesek gazdaságában dolgozik, holott a cselédviszony alapfeltétele az 1907 : XLV. tc. 1. §-a szerint a bérnek egy bizonyos időtartamra való kikötése. S. J.-né Sz. R. és S. J. ezután a panaszaikkal azonos tartalmú kereseteiket külön-külön a keszthelyi kir. járásbíróságnál adták be és azokban pótlólag azt adták elő, hogy kárt szenvedtek, mert elestek attól a jövedelemtől, amit máshol kereshettek volna azon idő alatt; S. J. pedig azt, hogy 4000 K értékű ingatlannak a nevükre való átírását ígérték az alperesek. A kir. járásbíróság a két pert egyesítette, azután 1914. évi november hó 12-én 1914. Sp. II. 3332. sz. a. hozott végzésével az alperesek részéről emelt pergátló kifogásnak helyt adott és a pereket megszüntette, mert felperesek személyes és folytonos szolgálatokra vállaltak kötelezettséget alperesek gazdaságában; a munkát vállaló gazdasági cseléd, mihez képest bérkövetelésének megbirálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik.