Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

2 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. G-. S. ezután a keresetét Bihar vármegye központi járás főszolgabírójához adta be. A tárgyaláson panaszos előadta, hogy sem cselédkönyve, sem munkásigazolványa, sem botos ispáni minőségét igazoló okirata nincs. Panaszlottak pedig előadták, hogy panaszos nem ispán, hanem munkafelügyelő volt; a mezőgazdasági munkások felett a felügyeletet gyakorolta, ennélfogva csak a munkaidőben volt kötelessége a birtokon megjelenni; munka hiján Nagyváradon tartózkodott és cipészipart űzött. Fizetése volt havi 30 korona készpénz, 1 m. hold kukorica, az összes termények i°/o-a és a birtokon lévő természetbeni lakás, 100 Q~öl veteménykerttel. Járandóságát mind kiadta, sőt többet is. Panaszos ekkor beismerte, hogy munkásfelügyelő volt, azt azonban hogy a fizetésre nézve megállapodás jött volna létre, tagadta. Panaszlottak által felsorolt járandóságokat megkapta és a keresetében azokat a kereseti összegnél beszámította. A tulajdonában volt libák értékét 45 koronára szállította le. Panaszos kérelmére ezután a főszolgabíró a kir. járásbíróság iratait beszerezte, annak beérkezése után 1913. május hó 23-án X—10/1913. sz. a. hozott véghatározatával panaszost keresetével elutasította, főleg abból az indokból, hogy panaszos beismerte, hogy a panaszlott által felsorolt járandóságokat megkapta és azt, hogy ennél több lett volna kikötve, mivel sem tudta bizonyítani és panaszlott gazdaságának csekély terjedelme ennek állítását támogatja. Panaszos felebbezett, mert nem folytatott cipész mesterséget és kérte az iparhatóságtól az erre vonatkozó adatot beszerezni. Hetenként egyszer vasárnap ment Nagyváradra családjához ruhaváltás végett. Egyúttal hatásköri kifogást tett, mert ő az 1900. évi XXVII. tc. 1. §-a értelmében gazdatiszt volt; fizikai munkát nem végzett. Bihar vármegye atispúnja 1913 július hó 24-én 9872/1913- sz. a. hozott határozatával a főszolgabíró véghatározatát megsemmisítette és a közigazgatási hatóság hatáskörét leszállította, mert folyamodó panaszában magát botos ispánnak nevezi és cselédbér megállapítását kérte ugyan, de a tárgyiratok szerint a panaszos, rendes foglalkozása szerint cipész, a kérdéses idő alatt is állandóan Nagyváradon lakott, mesterségét folytatta és csak emellett foglalkozott mellékesen panaszlott birtokának gazdasági kezelésével, illetve felügyeletével és csak rövidebb-hosszabb ideig jelent meg a birtokon, amint ezt a munkások felett való felügyelet szükségessé tette, úgy hogy panaszos szolgálata nem mondható személyes és folytonos szolgálatnak s így az 1907 : XLV. tc. 1. §-a reá nem alkalmazható, eltekintve attól, hogy a felek bérre, fizetésre sem állapodtak meg. A hatásköri bíróság az iratokat a tényállás kiegészítése végett