Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

266 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 127, Testvérek között szolgálatnak kiházasítás ellenében teljesítésére létrejött szerződés nem cselédszerződés, mihezképest az arra alapított követelés elbírálása a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. 1914 november 16. Hb. 102. sz. I. K. I. nyirpazonyi lakós a nyíregyházi kir. járásbíróságnál beadott keresetében előadta, hogy K. A. nyirpazonyi lakosnál 1911 március i-től 1913. március i-ig, mint házicseléd volt alkalmazva. Kialkudott összegű fizetése nem volt, de alperes — aki testvére — mindig azzal bíztatta, hogy ki fogja házasítani, és akkor egyszerre fogja a bérét kiadni. Mikor házasodott, alperes ennek a kötelezettségének eleget nem tett. Miért is annak megemlítése mellett, hogy az általános szokás szerint évenként legalább 240 K és igy 2 évre 480 K fizetési'e tarthat igényt, és hogy alperestől 120 K értékű ruhát kapott, kérte, hogy alperes 360 K tőke és ennek 1913 március i-től járó 5% kamatai és a költségek megfizetésére köteleztessék. Alperes a kitűzött tárgyalásról lekésett, a kir. járásbíróság mulasztási ítéletet hozott, alperes igazolással élt, a kir. járásbíróság az igazolási kérelemnek helyt adott és a mulasztási ítéletet hatályon kívül helyezte. Alperes ezután hatásköri kifogást emelt. A nyíregyházi kir. járásbíróság 1918. évi október 2-án 1913. Sp. 1108 4. sz. a. hozott végzésével hivatalból figyelembe vett pergátló ok miatt a pert megszüntette, mert felperes, mint házicseléd, bére kiadását követeli, a cselédbérkövetelés elbírálása azonban tekintet nélkül az értékére nem a sommás perútra, hanem a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. K. I. ezután a keresettel azonos tartalmú panaszát a nyirbogdányi járás íó'szolgabirójánál adta be. A tárgyaláson K. A. előadta, hogy amikor szüleik meghaltak, testvérét jószívűségből magához vette, azzal a kikötéssel, hogy neki a gazdálkodásban némi segítségére legyen s ezért ő a teljes ellátáson és ruházaton kívül igérte, hogy ha 5 évig nála lesz, kiházasítja. Minthogy azonban testvére csak 2 évig lakott nála és ezen idő alatt legalább is 360 K-t reá költött, neki semmivel se tartozik. K. I. beismerte, hogy testvére jószívűségből vette magához s nem cseléd minőségben lakott nála. Ha testvére egy borjut nevelt volna neki, úgy nem házasodott volna meg. A físzolgabiró 1913. évi november 13-án 5525/1913. K. sz. a. hozott véghatározatával K. I. követelésével elutasította, mert saját vallomásával is beigazolást nyert, hogy testvére K. A., mint árvafiút, könyörületből vette magához ; fizetése kialkudva nem volt, cselédkönyvvel nem bírt s nem cselédminőségben lakott nála; K. A. pedig apró szolgálatait teljes ellátással és ruhával honorálta, követelése tehát jogtalan.