Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 259 a rendszeres gazdasági tervben a folyó évben kihasználásra előírt 42*13 k. h. vágásterület a jogosultak faszükségletének fedezése céljából a közbirtokosság kérelmére haladéktalanul kitűzendő és átadandó ; — a hivatkozott 436/1913. sz. a. az 1913—1915- évek alatti kihasználásra engedélyezett 421*3 k. h. kiterjedésű félfordulószaki vágásterület fennmaradó részén álló faanyag ellenben nyilvános árverésen értékesítendő. A megokolás szerint az 1898: XIX. tc. II. cím 31. §-ának első bekezdése, valamint az e törvény alapján jóváhagyott ügyviteli szabályzat 62. §-a •csak az érvényben lévő gazdasági terv szerint valamely évben kihasználtató faanyag felett való rendelkezési jogot s azt is csak az ott megszabott korlátozásokkal utalta a birtokossági gyűlés hatáskörébe, míg a gazdasági tervtől eltérő, tehát rendkívüli fahasználat igénybevehetési feltételeinek megállapítását — ide értve az értékesítésre és a befolyó pénz felhasználására vonatkozó rendelkezéseket is — a fent hivatkozott törvényszakasz második bekezdése, valamint a törvény végrehajtása tárgyában 15,217/1899. sz. a. kiadott utasítás 188. §-a kifejezetten az erdőrendészeti hatóságnak tartotta fenn. — Abból a körülményből pedig, hogy az erdészeti bizottság a rendkívüli fahasználat engedélyezésével egyidejűleg a 436/1913. sz. határozatában nem intézkedett a faanyagnak nyilvános árverésen leendő értékesítése iránt, még nem következik az, hogy a fentiek szeTÍnt kifejezetten őt megillető rendelkezési jogot a birtokossági gyűlés hatáskörébe kívánta volna utalni, vagy hogy a 10 évi faanyagnak a jelenlegi jogosultak között természetben leendő felosztását kívánta volna engedélyezni és pedig annál ke\ésbé, mert azt a birtokosság nem is kérelmezte. A 10 évi vágásterület Összes faanyagának a jogosultak közt természetben leendő szétosztása pedig azért nem volt engedélyezhető, mert a hivatkozott törvény intentiói szerint természetben való felosztásnak még az üzemtervben engedélyezett rendes vágásterületeknél is csak a tényleges faszükséglet fedezhetése céljából és annak mértékéig van helye, míg az ezen felüli famennyiség mindenkor értékesitendő. A gelenczei közbirtokosság a kir. közigazgatási bírósághoz intézett panaszt adott be. A m. kir. földmivelésügyi miniszter hatásköri kifogást emelt. A m. kir. közigazgatási bíróság azonban 1914. évi június hó 23-án 756/1914. K. sz. a. hozott végzésével a hatásköri kifogásnak helyt nem adott, a hatáskörét megállapította és az eljárást felfüggesztette, mert a panasz tárgya az, hogy a m. kir. földmivelésügyi miniszter az engedélyezett rendkívüli fahasználatnak árverésen való értékesítését rendelte el és ^kkép megtagadta a közös birtokosoktól azt, hogy a fát 3 év alatt maguk között természetben felosszák. A miniszternek az árverésen való értékesítés iránt tett rendelkezése nem az 1879. évi XXXI. tc. 20. §-án alapul, hanem az 1898. évi XIX. tc. 17*