Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 251 A m. kir. közigazgatási bíróság 1914. évi április hó 29-én 3300/914. K. sz. a. hozott végzésével a m. kir. belügyminiszter hatásköri kifogásának helyt nem adott, ebben az ügyben hatáskörét megállapította és az eljárást felfüggesztette, mert az iratok tanúsága szerint a vármegye törvényhatósági bizottsága az 1908. évi XXXVIII. tc. 5. §-ának megfelelően az 5000 lakossal nem biró községeket orvosi körökbe osztotta be és az alispán az ily módon szervezett orvosi körök javadalmát kérte. A törvény 37. §-ának 7. pontja pedig a miniszternek az ellen a határozata ellen ad az 1907. évi LX. tc. értelmében panaszjogot, amellyel a községi és körorvosok törzsfizetésére stb. megállapított összeget a vármegyének rendelkezésére nem bocsátja. Az ügy érdemére tartozván ezek szerint az a kérdés, hogy a javadalmazás kiszolgáltatásának megtagadása jogos-e vagy sem; a hatáskör szempontjából nyilvánvaló, hogy az orvosi körök részére megállapított javadalom kiszolgáltatásának megtagadásával áll a kir. közigazgatási bíróság szemben és hogy ennélfogva a kérdés eldöntése az idézett törvényhely szerint a bíróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. belügyminiszter hatásköri kifogását fenntartotta és az iratokat a hatásköri bírósághoz tette át. II. A m. kir. belügyminiszter a hatásköri bírósághoz intézett átiratában a hatásköri kérdést illetően még különösen kiemeli, hogy nem az 1908: XXXVIII. tc. 37. § 7. pontjában körülírt esetről, hanem szervezeti intézkedésről van szó. Panasszal megtámadott rendeletében az 1908. évi XXXVIII. tc. szervezeti rendelkezései alapján hozott törvényhatósági bizottsági véghatározatnak mily módon és mily értelemben való végrehajtása iránt intézkedik. Ez intézkedés ellen irányul a panasz az abban előterjesztett kérelem szerint. A megtámadott rendelet mi vonatkozásban sem áll az 1907 : LX. tc, illetve az 1908 : XXXVIII. tc. 37. §-a most idézett törvényre alapított rendelkezéseível, amellyel a törvényhozás a törvényszerűen alkalmazott köztisztviselők (községi és körorvosok) rendes illetményeit kívánta birói oltalom alá helyezni. Mert más az, hogy a községi és körorvosok törzsfizetésére, kor- és helyi pótlékaira szükséges állami javadalmazást a belügyminiszter a vármegye rendelkezésére ne bocsássa, amiről a jelen esetben szó sincs és ismét más kérdés az, hogy a törvény szerint az államkincstárt terhelő állami javadalmazás az orvosok létszámának szaporítására fordíttassák-e, vagy pedig eredeti rendeltetésével ellentétben, a jelenleg alkalmazásban álló és törvényes illetményeiket élvező orvosok közt osztassák szét, anélkül, hogy ezzel a nép orvosi kiszolgálása javulna. A kérdés ebből a szempontból is az orvosi szolgálat újjászervezésének fogalmi körébe esik.