Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 205 tagadó határozata tekintetében az iratokból ki nem tűnik, hogy az a terheltekkel a rendőri büntető eljárás 181. §. 2. bek. és 182. §. értelmében felebbviteli joguk gyakorolhatása végett közöltetett-e és hogy így az 1907. évi LXI. tc. 7. §. 1. pontja értelmében megkívánt jogerősség fennforog-e. A rendes bíróság részéről pedig az ügyben eddig csak az az intézkedés tétetett, hogy a csíkszeredai kir. törvényszék vizsgálóbírója a felterjesztést indítványtétel végett a csíkszeredai kir. ügyészséghez áttette. Nincs tehát olyan rendes bírósági határozat, mely az 1907: LXI. tc. 7. §. 1. p. értelmében a közigazgatási hatóság határozatával szemben jogerősen kimondotta volna, hogy az ügy nem tartozik rendes bíróság hatásköréhez. A kir. ügyészség tett ugyan ilyen értelmű intézkedést, de ez a hatóság nem bíróság. A hatásköri bíróság tehát, minthogy a felterjesztett ügyben csak egyik hatóság, a közigazgatási hatóság, határozott, az iratokat, mint tévesen felterjesztettet, visszaküldeni rendelte. 102. Hatásköri összeütközés csak akkor forog fenn, ha az 1907: I/XI. tc. r. §-ában felsorolt bíróságok és hatóságok mindketteje ugyanabban az ügyben megtagadta hatáskör hiányában az eljárást vagy mindakettő megállapította a hatáskörét, illetőleg ugyanannak az ügynek az érdemében eljárt. Az ügyazonosság csak akkor állapítható meg, ha ugyanazon tárgy felett ugyanazokkal a felekkel szemben ugyanarra a kérdésre nézve vonja magához, vagy utasítja el magától a hatáskört a két különnemű hatóság. Nincs meg az ügyfelek azonossága akkor, ha a közigazgatási bíróság csak az adózó féllel szemben és csak abban a kérdésben döntött, terheli-e az adózó felet a szakértő javára a szakértői díj, és mily összegben, a rendes bíróság pedig csak az államkincstárral, nem pedig az adózó féllel szemben is ítélt a szakértői díjnak a szakértő által követelt része felett. 1914 szeptember 28. Hb. 4.