Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 183 I. S. J. újbarsi lakos a lévai járás főszolgabírójánál beadott keresetében előadta, hogy a lévai uradalom nagykálnai gazdaságában, mint cseléd volt szegődve 1912. évi november hó i-től 1913. évi november hó i-ig. Illetményei voltak: havi 44 korona készpénz, szükséges fa, 300 négyszögöl föld kukorica és burgonya alá és szabad lakás. 1913 január hó 7-én Sch. F. uradalmi intéző őt lopással vádolta, feljelentette és a szolgálatból elbocsátotta; ő ártatlansága tudatában nyugodtan várta a bűnügy letárgyalását, meglepetésére azonban arról értesült, hogy a feljelentést nevezett uradalmi intéző visszavonta. Minthogy ő az elbocsátásra okot nem szolgáltatott, követelte az 1913. évi január hó i-től november hó i-ig járó bérét és egyéb illetményeit s e címen az uradalom ellen összesen 700 koronát vett keresetbe. A főszolgabíró 1913- évi november hó 12-én 5878 1913. sz. a. hozott végzésével ((illetékességét az 1907 : XLV. tc. 63. §-a alapján a kir. biróság illetékességével szemben leszállította és az ügyet panaszosnak visszaadni határozta.» S. J. ezután keresetét a lévai kir. járásbíróságnál adta be és pótlólag előadta, hogy a nevezett uradalom a Sch. et Comp bécsi cég tulajdonát képezi. A kir. járásbíróság 1914. évi január hó 29-én 1914. Sp. II. 1/4. sz. a. hozott végzésével alperes pergátló kifogásának helyt adott és a pert megszüntette, mert felperes követelése cselédbér és nem kártérítési igény, miként azt a követett birói gyakorlat is már megállapította, melynek érvényesítése az 1907 : XLV. tc. 62. §. alapján a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Az aranyosmaróti kir. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság 1914. évi február hó 16-án 1914. E. 13/2. sz. a. hozott végzésével az elsőbiróság végzését helybenhagyta indokai alapján és a felfolyamodásra tekintettel azért, mert nem vitás, hogy felperes az 1907. évi XLV. tc. rendelkezése alá eső gazdasági cseléd volt az alperesnél s mert az idézett törvény 48. §-a értelmében, ha a gazda a cselédet a szolgálatból jogtalanul elbocsátja, ugyanezen törvény 17. §-át kell megfelelően alkalmazni és mert felperes nem is állította, hogy a szolgálatból való elbocsátás után újabb szolgálatot vagy megfelelő munkát nem volt képes kapni. II. S. J. gazdasági cseléd keresete nem kártérítésre irányul, hanem hátralékos cselédbér megfizetésére oly alapon, hogy panaszlott őt a szolgálatból jogtalanul elbocsátotta. Ily esetre az 1907 : XLV. tc. 48. §-a azt rendeli, hogy a törvény 17. §-át kell megfelelően alkalmazni.