Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

XX RENDSZERES TÁRGYMUTATÓ. A követelés jogi minősége dönti el azt a kérdést, hogy az abból származó követelés melyik hatóságnál érvényesítendő. (Hb. 1914 márc. 16. 146. sz. 39. 80.) Hatáskör kérdésének megbírálásánál a keresettel érvényesített igény jogi természete a döntő; ennek megítélésénél pedig nem az az irányadó, hogy a felperes igényét miként minősíti, hanem irányadó a keresetben előadott tényállás, mely a kereset jogalapja. (C. 1914 június 16. 5696. sz.) A hatáskör kérdése megítélésénél általában véve az érvényesíteni kivánt igény alapjaként felhozott tényállítások az irányadók, nem pedig az, hogy a keresőfél az általa felhozott tényállításokból meríteni vélt igényt minő jogi minősítésben részesíti. (Hb. 1914 máj. 25. 26. sz. 68. 125. ; szept. 21. 47- sz- 93- 187.) Peres követelés jogi minősége nem a fél adta elnevezéshez, hanem a saját tárgyi belső ismérveihez igazodik. (P. 1913 június 30. G. 153. sz. 180. 345.) A hatáskör nem a védelemként érvényesített ellenkövetelés, hanem a kereset tárgyává tett igény természetéhez képest igazodik. (Hb. 1913 febr. 24. 1912. 131. sz. VI. 18. 37.) A hatáskör nem a védelemként érvényesített ellenkövetelés, hanem a kereset alapján állapítandó meg és a kereset felett ítélni hivatott hatóság dönt a kereseti követelés érdemi megbírálásánál abban a kérdésben is, hogy azt a beszámíttatni kért ellenkövetelés részben vagy egészben megszüntette-e vagy nem. (Hb. 1913 jun. 16. 66. sz. VI. 84. 182-) A követelés fennállása ellen tett kifogás elbírálása szükségképen ugyanannak a hatóságnak hatáskörébe esik, amely elé a követelés érvényesítése tartozik. (Hb. 1913 ápr. 21. 22. sz. VI. 36. 70.) A közigazgatási hatóság határozatának érvényt szerezni — hacsak a törvény kivételesen ellenkezően nem rendelkezik — ugyancsak a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (Hb. 1913 ápr. 21. 22. szám. VI. 36. 69.) A közigazgatási hatóság hatáskörén a felek közmegegyezéssel sem változtathatnak, mert az 1868 : LTV. tc. 52. S-a b) pontjának az a rendelkezése, mely szerint a felek bármely perkérdés eldöntését választott bíróságra ruházhatják, csak a rendes bírói illetékességtől enged eltérést. (K. M. 9730/9i3. sz. VI. 234. 444.) A törvénynek a közigazgatási hatáskört kötelezően megállapító szabályával szemben eltérésnek helye még akkor sincs, ha a felek szerződéssel a rendes bíróság hatáskörében állapodtak meg. (Hb. 1914 dec. 7. 131. sz. 139' 293-) Az a körülmény, hogy a panasszal, vagy a keresettel a szerződésből közvetlenül jogosított, vagy annak a jogán más valaki lép fel, nem bír befolyással arra a kérdésre, hogy a szerződésből eredő jogosítvány a