Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 163 hez kiadandó évi 300 korona és a takarékba elhelyezendő évi 120 kor., tehát megállapított ellenszolgáltatás, bér mellett való teljesítésére vállalkozott, s így az 1907: XLV. tc. 1. §-a értelmében gazdasági cselédnek tekintendő és követelésének elbírálása az id. törvény 62. §-a értelmében a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Bérnek tekintendő a takarékba helyezendő évi 120 korona is, mert ez is a szolgálatért köttetett ki, csakhogy nem a szolgálatot teljesítő kezeihez közvetlenül való fizetés kötelezettsége mellett. Az örökbefogadási igéret ebben az esetben közömbös körülmény, mert nem ennek a reményében, hanem a kikötött bérért teljesített szolgálatok díja követeltetik> s így ez itt legfeljebb mint a szolgálatbaállás indító oka jöhet figyelembe és felperes keresete cselédbér kiszolgáltatására iráuyulván, kártérítési keresetnek semmikép sem tekinthető. Felperes felebbezett, mert a vagyonilag szegényebb kisk. fia és ennek gazdagabb nagynénje, az alperes között bensőbb viszony létesült, keresetében nem felmondási időre járó fizetést, hanem alperes által nem teljesített kötelező Ígéretből származó bérkövetelést, azaz kártérítést kért; a takarékba elhelyezendő évi 120 koronára vonatkozó kijelentés pedig ajándékozási igéret. A kalocsai kir. törvényszék mint polgári felebbezési bíróság 1912 február hó 14-én 1912. E. 4/2. sz. a. hozott végzésével a kir. járásbíróság végzését indokai alapján helybenhagyta. K. L. mint kisk. K. J. törvényes képviselője ezután panaszát a dunavecsei járás főszolgabírójához adta be. Panasza a keresettől annyiban különbözik, hogy az örökbefogadási ígéretről nem tesz említést. A főszolgabíró a feleket Szalkszentmárton község elöljárósága útján hallgatta ki. Nevezett elöljáróság megállapította, hogy N. M. L. azonos Gy. G.-né szül. M. L. 69 éves birtokossal, aki kijelentette, hogy kiskorú K. J.-t nem mint cselédet fogadta fel, mert arra nem is volt szüksége; kisk. K. J. könyörgött, hogy vegye pártfogásba, mert különben öngyilkos lesz ; könyörületből magához vette és felruházta és ennek igazolására egy jegyzéket is becsatolt. Sem időre, sem bérre nézve köztük megállapodás nem jött létre; kisk. K. J. tőle a felruházás után engedelem nélkül eltávozott. Ezzel szemben K. L. fenntartotta állítását, hogy kisk. K. J. nevű fiát alperes azzal a feltétellel vette magához, hogy ha jól viseli magát, úgy örökbefogadja; fiát az alperes azért küldte el, mert az betegeskedésekor felkérte, hogy írasson valamit a nevére aa ingatlanából. Felperes K. L. egyúttal kijelentette, hogy előzetesen semmiféle megállapodás nem jött köztük létre. A főszolgabíró előtt pedig megjelent felperes jogi képviselője és azon az alapon, hogy kiskorú K. J. mint családtag volt alperesnél, kérte,