Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 159 általuk az 19ro. év február havában elfoglalt mezei dülőutat 8 nap alatt eredeti méreteiben állítsák helyre és kimondta, hogy a fent körülírt düló'utat úgy panaszosok, mint bárki ezután is szabadon használhatják. A megokolás szerint Lozsárd község elöljáróságának 680/1910. sz. jelentésével igazolva van, hogy a B. J. L.-é és P. L. T.-é által elfoglalt út a tagosítási térképen nincs ugyan feltüntetve, de már a tagosítás előtt is, sőt emberemlékezet óta használatban volt. Már pedig a 79.998/1894. F. M. sz. rendelet értelmében «azon körülmény, hogy valamely közös mezei út a tagosítási térképen feltüntetve nincs, annak mezei közös használatú dülőút jellegét kétségessé nem teszi», a cmezei titkérdéseknél nemcsak a térképen feltüntetett állapot, hanem a tényleges gyakorlat is figyelembe veendő» s mint az 58.733/1897. F. M. sz. rendelet intézkedik. A mezei közös dülőút, mint közterület, el nem birtokolható. P. L. lozsárdi lakós ezután a szamosújvári kir. járásbíróságnál T. L. és B. J. ellen szolgalmi jog bitorlása miatt sommás pert indított. Keresetében előadta, hogy a lozsárdi 245. sz. tjkvben 416. hrsz. foglalt ingatlan az ő kizárólagos tulajdonát képezi, mégis ezen ingatlanán tiltakozása és beleegyezése nélkül T. L. és B. J. lozsárdi lakósok marháikkal és szekereikkel való átjárás, úgyszintén marháikkal vagy lovaikkal való legeltetés által szolgalmi jogot bitorolnak, miáltal 20 K kárt okoztak. Kérte, hogy alperesek ítéletileg köteleztessenek a megjelölt ingatlanon gyakorolt szolgalmi jog abbanhagyására s a 20 K kár megfizetésére. A 20 korona kár fizetésére irányuló kérelmet felperes a tárgyalás -során elejtette. A kir. járásbíróság 1910 november hó 3-án 1910. Sp. 791/3. sz. a. hozott végzésével alperesek pergátló kifogását elvetette s az ügy érdemi tárgyalását rendelte el, mert a közigazgatási hatóság alpereseknek a felperes ellen indított dülőút elfoglalása címén megindított ügyben határozott, amely ügynek az elbírálása a hatásköri bíróságnak 1909. Hb. 41. sz. határozata értelmében is tényleg az ő hatáskörébe tartozik, de jelen esetben felperes alperesek ellen az osztr. polg. tkv. 523. §-a alapján szolgalmi jog bitorlása címén indították meg a pert, amelynek elbírálása a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik, amennyiben magánjogi igény érvényesítését célozza. A szamosújvári kir. járásbiróság ezután 1913 április hó 16-án 1910. Sp- 791 4- sz. a. hozott ítéletével T. L. és B. J. alpereseket kötelezte, hogy a felperes tulajdonát képező, a lozsárdi 245. sz. tjkvben 416. hrsz. a. felvett szántón elvonuló, a mérnöki térrajzon a, b, c, d, e) bet8kkel megjelölt úton való közlekedéssel és ezen útnak használatával 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt hagyjanak fel. A megokolás szerint az a körülmény, hogy vitás útterület közigazgatási úton a közúthoz tartozónak mondatott ki. a hatáskörnek kérdését