Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

126 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. mázva és a rendőrkapitánynál bejelentve. Szolgálatadója a kialkudott havi 12 korona bért 22 éven át nem fizette ki; ez okból kérte, hogy a nagyszebeni kir. járásbíróságnál 1912. Ö. 245. sz. a. hagyatéki iratok szerint szolgálatadója hagyatékára örökösökként jelentkező I. J., I. J. és I. K. nagyszebeni lakósok a 22 évre járó összesen 3168 korona bér megfizetésére a hagyaték erejéig köteleztessenek. A rendőrkapitány által tartott tárgyaláson panaszát azzal egészítette ki; hogy bérét szolgálatadója reábeszélésére nem vette ki, mert azt ígérte, hogy házat fog venni és annak fele az ő tulajdona lesz. Panaszlott örökösök ezzel ellentétben azt állították, hogy panaszos az apjukkal közös háztartásban élt, együtt hált ; panaszost ők mostohaanyának tekintették és annak címezték is; a pénztárkulcsot őrizte és általában mindazt végezte, amit az anya szokott a házban végezni. A kihallgatott tanú, a mosónő, a panaszlottak állítását igazolta, sőt azt is, hogy ha üveget vásárolt a boltban, úgy a pénzt panaszos vette át. Panaszlottak képviselője ezután becsatolta a gyászjelentést annak igazolására, hogy azt panaszos «mint feleség és anya» adta ki; a lakókat pedig kihallgatni kérte, arra vonatkozólag, hogy néhai I. Gy. halála után a házbért azoktól a panaszos felvette. Mindezeknél fogva kérte a kereset elutasítását, mert a viszony vadházasság volt. , A rendőrkapitány 1912. évi szeptember hó 21-én 7384/1912. sz. a. hozott végbatározatával hatáskör hiányából a panaszt visszautasította, mert a tanúk igazolták a panaszlottaknak azt az állítását, hogy panaszos nem mint gazdasszony volt néhai szolgálatadójánál alkalmazva, hanem nevezettel közös háztartásban élt és így az 1876 : XIII. tc. 3. §-a értelmében a kereset elbírálására a rendőrkapitány nem illetékes. Özv. S. E.-né ezután keresetét a nagyszebeni kir. járásbíróságnál adta be, melyben a rendőrkapitányhoz beadott panasztól részben eltérően szolgálati tevékenységét akkép adta elő, hogy néhai I. Gy.-nek nemcsak gazdasszonya volt, hanem szolgálatadójának üveg- és porcellánkereskedését, valamint háza kezelését ^is vezette és négy kiskorú gyermekét nevelte, mely szolgálatok ellenében néhai szolgálatadója ismételten azt az ígéretet tette, hogy vagyona felerészét végrendeletében reá fogja hagyni; ezt az igéretét azonban be nem válthatta, mert szolgálatadója váratlanul végrendelet hátrahagyása nélkül meghalt. Szolgálatadója ígéretei miatt követelt bérét ez okból az örökösök ellen érvényesíti, a 3168 koronát kitevő bérből azonban csak 1000 koronát érvényesít. A nagyszebeni kir. járásbíróság 1913 március hó 21-én 1913. Sp. II. 64 6. sz. a. hozott ítéletében a keresetnek helyt adott. A nagyszebeni kir. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság 1913 május bó 16-án 1913. D. 176/2. sz. a. hozott ítéletével a kir. járásbíróság ítéletét helybenhagyta.