Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VII. kötet 1914 (Budapest, 1915)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. rendészeti kihágás miatt elítéltei Árvavármegye alispánja azonban 1913. évi március hó i-én 14/1913. kih. szám alatt képest helyszíni eljárás útján állapítsa meg, hogy az út, amelyen terheltek a vádolt cselekményt elkövették, az 1890:1. tc. 1. §-ban felsorolt közutak közé tartozik-e, avagy az 1894. évi XII. tc. 36. §-ának hatálya alá tartozó mezei közös dűlő út-e, ez utóbbi esetben azt is, hogy a kérdéses út tagosítás vagy más birtokrendezés alkalmával hasíttatott ki, vagy a község által vétetett fel a mezei közös dülőutak hálózatába, avagy csak a közforgalomban használtatik régi idők óta állandóan és háborítlanul. A námesztói járás szolgabiróia a helyszínén megállapította, hogy a kérdéses helyen a réteken keresztül régibb idő óta fennálló útnyomok vannak és hogy ezen út mezei közös dűlőút és a község lakosai által több év óta közforgalomban használtatik és hogy ott hidra okvetlenül szükség van. Árva vármegye alispánja ez alapon 1913. évi július 8-án 68/1913. kih. szám. alatt hozott végzésével a szolgabíró ítéletét megsemmisítette és újabb eljárásra utasította. A námesztói járás főszolgabírója ezután újabbi tárgyalás alapján 1913. évi július hó 2-án 531/1912. kih. szám alatt hozott ítéletével terhelteket az 1894. évi XII. tc. 37. §. 1. pontja, illetve ugyanezen törvénycikk 94. §. d) pontja alapján mezőrendőri kihágásban vétkesnek mondta ki és elítélte, mert beismerésben voltak és a helyszíni vizsgálat igazolta, hogy a kérdéses helyen hidra szükség van és még abban az esetben is, ha ez a hid, illetve dülő őket birtokukban háborította volna, nem lettek volna jogosítva az ügyben önhatalmúlag eljárni, hanem az illetékes hatóságnál kellett volna ez ellen panaszt emelniök. Árvavármegye alispánja 1913. évi október hó 12-én 1401913. kihágási szám alatt hozott végzésével a szolgabíró ítéletét a rendőri büntető eljárás 204. §. 1. pontja és 178. §. 4. pontja alapján hatáskör hiányából megsemmisítette, mert terheltek azon az alapon ítéltettek el, hogy egy mezei közös dűlőúton levő hidat szétromboltak; ez a cselekményök azonban a vagyonrongálás ismérveit foglalja ^magában, mert sem az 1894: XII. tc. sem más törvény nem rendeli közigazgatási hatáskörben büntetni azt, aki valamely mezei közös dűlőúton lévő hidat megrongál. II. A főszolgabíró által az alispán meghagyása folytán az 1913 április 9-én felvett jegyzőkönyvben foglalt megállapítás szerint az az út, amelyen a községi elüljáróság által létesített hidat a terheltek a vád szerint széthányták, az 1894: XII. tc. 36. §-a alá eső mezei közös dulőút, melynek megrongálása, amennyiben az okozott kár hatvan koronát