Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 283 Bp. 22. §-a értelmében szélesebb hatáskörénél fogva, mint erdei kihágást teheti határozat tárgyává. II. A feljelentett S. J. és T. J. pásztorok terhére rótt az a tett, mely szerint 1912. évi augusztus hó 12-én 73 drb szarvasmarhát a tilosban legeltettek és ezzel kárt okoztak, mint az 1879: XXXI. tc. 100. §-ában meghatározott büntetéssel sújtott erdei kártétel, minthogy a cselekmény ugyanazon alkalommal és ugyanazon sértett kárára követtetett el, tekintet nélkül arra, hogy a legelt szarvasmarhák több egyén tulajdonai voltak, valamint tekintet nélkül az állattulajdonosok kártérítési kötelezettségére, egy egységes bűncselekményt képez. A másnak erdejében elkövetett károsítások az idézett törvénycikk 69. §-ának b) pontjában erdei kihágásoknak minősíttetnek arra az esetre, ha az okozott kár összege hatvan koronát nem halad túl; ellenkező esetben, vagyis akkor, ha az okozott kár összege 60 koronát felülhalad, a cselekmény az 1879. évi XXXI. tc. 73. §-a szerint a büntető törvénykönyv rendelkezései alá eső vétséget, illetőleg bűntettet képez, közömbös lévén a hatáskör megállapítása tekintetében az, hogy a kár a feljelentésben nem tényleges megbecslés, hanem — mint a jelen esetben — az erdőtörvény 100. §-a, illetőleg 104. §-a alapján követeltetik. Ezek szerint, tekintve, hogy a tilos legeltetéssel okozott kár a feljelentések szerint a 60 koronát felülhaladja, nyilvánvaló, hogy a feljelentett cselekmény nem a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalt erdei kihágásként, hanem a büntető törvény rendelkezései alá eső, a rendes biróság hatáskörébe tartozó bűncselekményt bírálandó el. Nem áll ennek útjában a kir. járásbíróság határozatában felhozott az a tény, mely szerint a panaszló kifejezetten erdei kihágás miatt emelt vádat, mert a vád tárgyának meghatározásánál, valamint a hatáskör kérdésének arra alapítandó eldöntésénél nem a tettnek a panaszló részéről hasz-