Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 261 hatáskört megállapító 83. szakasza, ezen hatáskört az 1893. évi IV. tc. alapján igényelhető, vagyis állandó ellátás jellegével biró illetmény-kérdésekre korlátozza, következtethető az is, hogy a törvényhozó a törvényhatósági alkalmazottak illetményügyeire nézve az 1896: XXVI. tc. 45. §-a által, amelyben ily korlátozó rendelkezés nincs, a közigazgatási bírósági hatáskört illetőleg hasonló korlátozást felállítani nem kivánt. Ezért a kifejlett állandó gyakorlat szerint is, a törvényhatósági alkalmazottaknak mindazon illetmény-kérdéseiben — ideértve az úti illetményeket is — melyekre az illető alkalmazott a törvényhatósággal mint alkalmazóval szemben igényt tarthatott, a törvényhatósági bizottság határozata ellen a közigazgatási bíróság előtt érvényesíthető panaszjogorvoslatnak volt eddig is helye. A szóban levő esetben azonban nem ily illetménykérdésről, hanem arról van szó, megilleti-e az eljárt főszolgabírót az útiköltség azon különleges állami megbízatás alkalmából, mely a szolgabírói hivatalra, mint elsőfokú rendőri hatóságra az 1907: XIX. tc. 85. §-a értelmében a balesetek vizsgálata körül hárul és amely útiköltség az 1910. évi 122812. számú belügyminiszteri rendelet szerint, a kellő előfeltételek esetén, a kereskedelemügyi miniszteri tárcával szemben érvényesíthető. Minthogy az 1896 : XXVI. tc. 45. §-a felhívott pontjának — figyelemmel az előadottakra és a törvény 19. §-ának tiltó rendelkezésére is -- nem lehet oly kiterjesztő magyarázatot adni, hogy a törvényhatósági alkalmazottak úti illetménykérdései akkor is, ha azok nem a törvényhatósággal szemben vagy a törvényhatóság helyett átvállalás alapján az állammal szemben kívánnak érvényesíttetni — végső fokon a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozzanak: ennélfogva ki kellett mondani, hogy a felmerült esetben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik.