Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 235 69. §~ának b) pontjában említett 60 koronát meghaladja, ennélfogva a panaszolt cselekmény az id. törvény 73. §-a értelmében a Btk. 421. §-ába ütköző vétség ismérveit látszik magában foglalni, melynek elbírálására az 1897 : XXXIV. tc. 18. §. L 1. pont rendelkezése szerint a kir. járásbíróság illetékes. Panaszos felebbezett, mert a feljelentésében felszámított kár nem egyszerre, banem több időszakon át követtetett el és minden egyes esetben a kár mennyisége a 60 koronát túl nem haladta. Trencsén vármegye alispánja, mint II. fokú rendőri büntetőbíróság 1913 február hó 27-én 155 1913. kih. sz. a. hozott végzésével az elsőfokú végzést felhozott helyes indokainál fogva és ezért is helybenhagyta, mert az 1903. évi augusztus hó 5-én 487. sz. a. hozott minisztertanácsi határozat szerint többszöri erdei legeitel ós miatt indított oly ügyben, amelyben az összes kár 60 koronát felülhalad, de a csupán egy ízben történt tettenérés alkalmával okozott kár 60 koronát meg nem halad, az eljárás a kir. bíróság elé tartozik. A vágbeszterczei kir. járásbíróságnál az ügyészségi megbízott a vád képviseletét nem vette át. A kir. farásbiróság pedig 1913 április hó 30-án 1913. B. 199. sz. a. hozott végzésével hatáskörét szintén nem állapította meg, mert habár igaz is, hogy a feljelentésben felsorolt 13 rendbeli kihágást ugyanazon tettes követte is el, mindazonáltal tekintve azt, hogy ezen több, ez esetben 13 rendbeli kihágás nem egy, hanem különböző időben illetve napokon lett elkövetve, tekintve, hogy az ezen különböző napokon át elkövetett kihágások által okozott kár egy összegbe egybe nem foglalható, azok egy egységes cselekménynek, bár egy feljelentésben panaszoltattak is és bár egy tettes által elkövetve is lettek, nem tekinthetők, hanem mindenik eset annál is inkább külön-külön erdei kihágásnak minősítendő, meit maga a feljelentő felfolyamodásában előadja, hogy az esetek közül egyik esetben sem haladta felül az okozott kár a 60 korona értéket. II. Dr. A. P. Á. földbirtokos ifj. P. A. szulyóváraljai lakos ellen egy feljelentésben 13 különböző időben illetve külön alkalommal elkövetett és az 1879: XXXI. tc. 100. §-ba ütköző erdei legeltetés kihágása miatt panaszt emelt és az okozott kárt egy összegbe foglalva 100 koronában számította fel. Az 1879: XXXI. tc. 69. §-a az erdei kihágásokról rendelkezvén, második bekezdésében kimondja, hogy a cselekmény kihágási minősége nem változik az által, hogy az érték vagy a kár összege a tettes elítéltetése előtt általa el-