Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

226 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. összegbe egybe nem foglalható, hanem mindenik eset külön-külön erdei kihágásnak minősítendő. Midőn az 1879 : XXXL tc. 73. §-ának második bekezdése, több külön erdei lopásnak érték szerint való minősítésénél a büntetőtörvényeknek rendelkezéseit nyilvánítja alkalmazandónak, feltételezi, hogy a több erdei lopás közül legalább egy olyan legyen, melynek tárgya 60 korona értéket meghalad; mihezképest közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik az eljárás akkor, ha az egy feljelentésben érvényesített több eset egyikében sem haladja meg a kár összege a 60 koronát, és nincs oly adat, amelynek tekintetbevételével a különböző időkben elkövetett cselekmények a «folytatás» (continuatio) alapján egy cselekménnyé egybefoglalhatok lennének. A hatáskör megbírálásánál közömbös az a körülmény, hogy a feljelentésben a kár nem annak a tényleges megbecslése, hanem a törvény 100. §., illetve a ioz. §. rendelkezése alapján követeltetett, és továbbá az a körülmény, hogy 13 különböző időben, illetve külön alkalommal elkövetett cselekmény egy feljelentésbe foglaltatott. 1913 szeptember 22. Hb. 78. sz. I. Dr. A. P. Á. földbirtokos, nagykelecsényi lakós, a vágbeszterczei járás főszolgabírójához beadott panaszában előadta, hogy J. Gy. szulyóváraljai lakós 1912. évi május hó 5, 8, 11, 14, 26; június hó 3, 7, 11, 13, 26, július hó 4, 6, 14, napokon 4 drb szarvasmarhát a tulajdonát képező Marék erdőrészben, 6 éven aluli tilosban legeltetett és 104 korona kárt okozott. Kérte a nevezettet ennek a kárnak és a megszabott pénzbüntetésnek megfizetésére kötelezni. A főszolgabíró 1912. évi december hó 10-én 367/2/1912- kih. sz. a. hozott végzésével hatáskörét nem állapította meg és a panaszt a Rend. bűnt. elj. 55. §-a alapján a vágbeszterczei kir. járásbírósághoz áttenni rendelte, mert a tilos legeltetés által okozott kár összege az 1879 : XXXL tc. 69. §-ának b) pontjában említett 60 koronát meghaladja, ennélfogva a panaszolt cselekmény az id. törvény 73. §-a értelmében a Btk. 421. §-ába ütköző vétség ismérveit látszik magában foglalni, melynek elbírálására az 1897: XXXIV. tc. 18. §. I. 1. pont rendelkezése szerint a kir. járásbíróság illetékes. Panaszos felebbezett, mert a feljelentésében felszámított kár nem egyszerre, hanem több időszakon át követtetett el és minden egyes esetben a kár mennyisége a 60 koronát túl nem haladta. Trencsén vármegye alispánja, mint II. fokú rendőri büntetőbíróság 1913 február hó 27-én 152/1913. kih. sz. a. hozott végzésével az elsőfokú végzést, felhozott helyes indokainál fogva és azért is helybenhagyta, mert az 1903. évi augusztus hó 5-én 487. sz. a. hozott minisztertanácsi határozat