Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 195 nem tagadta meg, ezen a címen beadott kereset tárgyalására határnapot tűzött, de a felperes ezt a keresetet visszavette; viszont a főszolgabíró csakis a most utóbb említett címen támasztott követelés tekintetében tagadta meg a hatáskörét, ellenben a cselédbér címén támasztott követelésre nézve nem tagadta meg. 1913 október 13. Hb. 44. sz. I. P. P. napszámos adai lakos, a zentai kir. járásbíróságnál beadott keresetében előadta, hogy S. M. adai lakos, birtokos, 1906 szeptember havában béresnek fogadta fel és mint ilyen nála négy évig azaz 1910 szeptember haváig teljesített szolgálatot. Mikor a szolgálat alatt bérét követelte, a fizetés elől alperes mindig kitért azzal, hogy majd örökbefogadja és örökösévé teszi. így hitegette 1910 szeptember haváig, mikor is azt mondván, hogy meggondolta a dolgot, szó nélkül és javadalmazás nélkül elbocsátotta. Alperes jogellenes magatartásával neki legkevesebb számítás szerint 458 korona kárt okozott, melyet megtéríteni köteles ; az első évre ugyanis havi 8 korona, a második évre havi 9 korona, a harmadik évre havi 10 korona és a negyedik évre havi 11 koronát számítva összesen 458 koronát kereshetett volna meg máshol. A kir. járásbíróság 1912. évi március hó 31-én 1912. Sp. III. 286/1. sz. a. hozott végzésével a keresetet a SE. 17. §. alapján hivatalból visszautasította, mert a kereset tartalmából megállapítható, hogy a felperes által alperes ellen keresetbe vett 458 korona kereseti összeg jogalapja és jogcíme a felperes, mint gazdasági cseléd és alperes mint gazda közötti szolgálati szerződés vagyis felperes kereseti követelése cselédbér. A gazdasági cselédnek a szolgálatból jogellenes elbocsátás alapján hátralékos bér iránt való követelése nem kártérítési, hanem cselédbérkövetelés, mihez képest annak érvényesítése annak összegére való tekintet nélkül a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Ez után 1912. évi április hó 8-án P. P. a zentai kir. járásbíróságnál Sp. III. 316. sz. a. új keresetet indított S. M. ellen, ebben is 458 koronát követelt, de a tényállást úgy adta elő, hogy őt S. M. azzal az ígérettel vette magához, hogy majd örökbefogadja, így töltött ott négy évet és állandóan dolgozott S. M. gazdaságában és háztartásában. Ezt a keresetet tehát P. P. nem cselédszerződésre alapította, a kir. járásbíróság ebben nem is tagadta meg hatáskörét, tárgyalást tűzött, azonban P. P. az alperes ellenkérelmének előterjesztése előtt visszavette keresetét és követelésének érvényesítése végett a zentai járás főszolgabírójához fordult panasszal, amelyben a 458 koronát ismét béresül történt felfogadása alapján cselédbér címén követelte, a panasz tárgyalása alkalmával azonban (1912 máj. 29. tárgyalási jegyzőkönyv) a panaszos a panaszlottal egyezően akkép adták elő a tényállást, hogy S. M. nem cselédül fogadta, hanem