Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

154 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. A községi kegyúri albizottság most érvényesen nem határozhat arra nézve, hogy kié a kérdéses pad, míg a bíróság a közöttük levő' ezt a jogviszonyt meg nem állapítja, illetve ki nem mondja, hogy az átháramlás folytán ezen padhoz van-e joga az alperes családjának. Minthogy a kérdéses padot egyedül az ő családja készítette, kérte a kir. járásbíróságot, hogy itéletileg mondja ki, hogy a kereseti padhoz alperes családjának nincs joga és hogy az egyedül az ő családját illeti meg. Alperes vitatta, hogy közös nagyapjuk volt; az új pad készítési költségeihez ő hozzájárult és a bizottság a pad használatára feljogosította. Felperes ezt tagadta, mert az ő öregatyját E. Z. (M.)-nek hívták, alperes öregatyját pedig K. I. (S.)-nak nevezték. A templomban háromféle K. pad van és pedig van padja a K. (M.), K. (V.) és a K. (B.) családnak, de a K. (S.) családnak nincs és soha nem volt. A kir. járásbíróság 1912. évi április hó i-én 1912. Sp. ül. 63/5. sz. a. hozott végzésével hivatalból figyelembe vett pergátló akadály alapján a pert megszüntette, mert a kereseti előadásból kitünőleg a nemesmilitícsi római katholikus templomban felállított egy templomi szék kizárólagos birtoka és használata képezi a jelen per tárgyát. A templomi szék, mint az isteni tiszteletre szánt helyiséghez tartozó felszerelési tárgy az általános magánjog szerint a birtok és használat tárgya — rendeltetésénél fogva — nem lehet és addig, amig eredeti rendeltetési céljaira szolgál, a közforgalom alól kivont tárgynak tekintendő. Annak a kérdésnek az eldöntése tehát, hogy a templomban lévő pad használata kit illet, nem a polgári bíróságnak, hanem az egyházi hatóságnak a hatáskörébe tartozik. Felperes felfolyamodásában előadta, hogy ő keresetét jogviszony megállapítása iránt indította és nem a pad kizárólagos használata, illetve birtoka iránt; ő hajlandó alperesnek megengedni, hogy a padot használja, de kívánja annak megállapítását, hogy a kérdéses templomi pad az ő családjáé. A kegyúri pad nincs a közforgalom alól kivéve. A kegyúri jogok öröklés útján átszállanak, amiből következik, hogy családja összes jogai, tehát a kérdéses pad is, mint a ((külön hely» (sedes inchoros) tiszteleti jogán alapuló, öröklés címén szintén reá, illetve családjára átszállott, az egyházi hatóság hatáskörébe a jelen per nem tartozik, mert külön pápai egyezmény folytán a legfőbb kegyúr Magyarországon nem az egyház, hanem a mindenkori magyar király; e tekintetben pedig a király megbízottja a közigazgatás. Jelen per tárgya tisztán magánjogi kérdés. Igazolja ezt a minisztertanácsnak 1897 június hó 23-án 32.915. I. M. sz. a* kelt határozata is. A zombori kir. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróság 1912 július hó 6-án 1912. E. 35. sz. a. hozott végzésével az elsőbiróság végzését helybenhagyta, lényegileg a kir. járásbíróság végzésének indokaival. Felperes felfolyamodásában azt az új tényt hozta fel, hogy. alperes