Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. vagyis amelyeknél a sérült meghalt vagy keresetképtelensége a baleset következtében tartósan ioc/o-nál nagyobb mértékben csökken. A belügyminiszter és közte létrejött megállapodás alapján kibocsátott 122,812/1910. számú belügyminiszteri rendelet utolsóelőtti bekezdése értelmében azonban a balesetvizsgálat költségei csupán az 1. és 2. alatt említett esetekben számíthatók tárcája terhére. Cz. D. tiszteletbeli szolgabíró a kereskedelemügyi miniszternek ezt a rendeletét a m. kir. közigazgatási bírósághoz beadott panasszal támadta meg. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1912 január hó 29-én 2320/VI. D. sz. a. kelt átiratában a bíróság hatásköre ellen kifogást tett, mert az iratoknál fekvő baleset-bejelentőlapból kivehetőleg a szóban forgó baleset nem volt oly természetű, mely előreláthatólag kártalanítási igényt vont volna maga után s így a balesetvizsgálat nem volt hivatalból megtartandó. Az eljárt szolgabíró tehát a baleset vizsgálat költségeinek megtérítését csak az esetben igényelheti, ha a vizsgálat a pénztár kérelmére tartatott meg, mikor is az ez irányú határozathozatal a rendőrhatóság hatáskörébe tartozik. A kereskedelemügyi miniszter egyúttal hivatkozott a kir. közigazgatási bíróságnak 1910 november 16-án 2917/1910. számú határozatára. A m. kir. közigazgatási bíróság 1913. évi február hó 19. napján 857/1912. K. sz. a. hozott végzésével a hatáskörét megállapította és az el járást felfüggesztette, mert a törvényhatósági tisztviselők és alkalmazottak illetményei felett az 1896 : XXVI. tc. 45. §-a alapján a m. kir. közigazgatási bíróság határoz végső fokon. Ugyanennek a törvényszakasznak a rendelkezései pedig, az illetmények fogalmát meg nem szorítják, amiből következik, hogy a törvényszakaszban említett kérdéseket illetően a nevezettek minden illetményügyére kiterjed a bíróság hatásköre. Az 1907 : XIX. tc. 85. §-a alapján foganatosítandó balesetvizsgálatokért a tisztviselőnek vagy alkalmazottnak járó díjak pedig szintén az illetmények fogalma alá esnek. Mindezekből következik tehát, hogy az a körülmény, miszerint ezeket a dijakat a i2z,8i2./i9io. V. a B. M. számú körrendelettel meghatározott esetekben a kereskedelemügyi m. kir. miniszter utalványozza, a bíróság hatáskörét nem érintheti. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter hatásköri kifogását fenntartotta és az ügyet a hatásköri bírósághoz áttette, mert a m. kir. minisztertanács, mint volt hatásköri bíróság többizben kimondotta, hogy az 1896 : XXVI. te. 45. §-a csak az ellátás fogalma alá eső vagyis állandó természetű illetményekre vonatkozik, az esetről-esetre járó illetmények mint például napidíj, fuvarköltség stb. körül felmerült vitás kérdések azonban ide nem vonhatók. Továbbá mert az 1907 : XIX. tc. a hivatalból megtartandó balgsetvizsgálatok költségeinek viselésére vonatkozólag nem foglal magában