Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

128 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. hozott végzésével alperes pergátló kifogását elfogadva, hatáskörét nem állapította meg, mert felperes kifejezetten 6 évi cselédbér iránt indított keresetet; az 1876 : XIII. tc. 115. §-a értelmében azonban a gazda és cseléd közötti vitás kérdések elintézésére á közigazgatási hatóságok az illetékesek. Az aradi kir. törvényszék, mint polgári fellebbezési bíróság 1911 december 30-án 1911. E. 273/2. sz. a. hozott végzésével az elsőbiróság végzését helybenhagyta, mert a keresetével szemben nem lehetett figyelembe venni felperesnek a felfolyamodásában tett azt az előadását, hogy ő nem cselédbért, hanem «szolgálati díjat* követel, mert a bér összegének határozott kikötése a cselédszerzó'désnek nem lényeges alkatrésze, mivel az 1876 : XIII. tc. 26. §-a a cselédbérnek határozott kikötése hiányában a cselédet megillető' ellenszolgáltatás mértékét meghatározza és mert a keresetből megállapítható, hogy felperes mint éves cseléd állott be 20 korona készpénz és ruházat évi bér mellett s midőn a 3 év eltelt, ezen a viszonyon csak az a változás állott be, hogy felperes, aki már akkor 15—16 éves volt, nagyobb bért igényelvén, alperes azt felelte, hogy megadja azt a bért, amit ilyen korú cselédnek más gazda adni szokott; felperes aztán tovább is ott maradt szolgálatban a megjavított fizetés mellett, helyzetében egyéb változás nem történvén, továbbra is éves cseléd maradt. Ez a szóbeli szerződés tehát a fentiek szerint cselédszerződés. M. M. ezután azonos tartalmú keresetét az aradi járás főszolgabírójához adta be. A tárgyaláson azonban keresetét oda módosította, hogy a 3 év leteltével nővére és egy más elhalt tanú tanúskodása mellett a szolgálatot meghosszabbította és a bérösszeget évi 100 koronára emelte fel; panaszlott elfogadta a megegyezést és azt mondotta, hogy vagy 100 korona évi bért ad, vagy pedig egy féllánc föld haszonélvezetét. Nem állapították megi hogy meddig fog a szerződés tartani; felmondási idő ugyan kikötve nem volt, azonban mikor panaszlott gyermekei felnőttek, a szolgálatból eltávozott. Panaszlott ezzel szemben előadta, hogy panaszos nem volt nála cseléd; őt a panaszosnak atyja nevelte fel és ezért cserében a panaszos atyjával, — aki időközben vagyonát elveszítette — történt megegyezéshez képest M. M.-t ő is felnevelni kívánván, gazdaságába fogadta és ott mint «fogadott» illetve «nevelt» fia dolgozott. A cselédbérre nézve sem panaszossal, sem panaszos atyjával egyezséget nem kötött. Panaszos nővére mint tanú a panaszos, panaszlott felesége pedig mint tanú a panaszlott előadását igazolta azzal, hogy panaszos az unokaöccse. A Jőszolgabiró ezután 1912 szeptember hó 19-én 2508/1912. sz. a. hozott véghatározatával a panaszt hatáskör hiányában hivatalból visszautasította, mert panaszos úgy a keresetében, mint a tárgyalás alkalmával s beismerte, hogy az általa követelt 720 korona összeget nem a panasz-