Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)
HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 103 tétében közömbös az, hogy ugyanazt a károsítást ketten, mint tettestársak követték el. Az aranyosmaróti kir. járásbíróság 1912. évi november hó 20-án 1912 B. II. 561/2. sz. a. hozott végzésével hatáskörét nem állapította meg, mert az 1879: XXXI. te. 73. §-a szerint, ha a lopott dolog értéke vagy okozott kár összege 60 koronát meghalad, a cselekmény a Btk. értelmében vétséget, illetó'leg bűntettet képez ugyan és ugyanezen törvényhely második bekezdése szerint a több külön erdei lopásnak az érték szerint való minősítésénél a Btk. rendelkezései tartandók meg és úgy a Btk. 335. §. szerint több külön erdei lopás esetében az érték egybe loglalása esetén lopás vétsége vagy bűntette fog fennforogni, de az 1879: XXXI. tc- 73- §-ának ezen második bekezdése csakis erdei lopások esetében alkalmazható, de nem erdei károsítások esetében, mert több külön-külön alkalommal elkövetett erdei károsítás a cselekményt a Btk. 418. §-ába ütköző ingatlan vagyonrongálás vétségévé azért nem minősíti, mert vagyonrongálásnál a különböző alkalommal elkövetett szándékos vagyonrongálás kárösszegének összeadása a Btk. szerint nem eszközölhető. II. A hatásköri bíróság mind a négy ügyben a közigazgatási hatóság hatáskörét állapította meg, mert az 1879. XXXI. tc. 69. §-a értelmében a károsítások a közigazgatási hatóság elbírálása alá eső erdei kihágást képeznek akkor, ha az okozott kár összege 60 koronát meg nem halad, ebben az esetben pedig az egyes feljelentésekben panaszolt cselekmény által okozott, az erdőtörvény 100. §. alapján kiszámított károsítás külön-külön véve, egy esetben sem haladja meg a 60 koronát. A rendes biróság hatásköre tehát csak az egyes cselekményekkel okozott károk összeszámítása útján volna megállapítható. Ennek az összeszámításnak azonban helye nincs, mert az erdei kihágást meghatározó 1879: XXXI. tc. 69. §-ának utolsó bekezdése szerint a cselekmény minősége nem változik az által, hogy a törvényben meghatározott érték vagy kár összege a tettes elitéltetése előtt elkövetett több erdei kihágásból származik, amely rendelkezés pedig a minősítés szempontjából az összeszámítást kizárja. Az 1879: XXXI. tc. 73. §. viszont nyilván azokról az esetekről rendelkezvén, ahol a károsítás a 60 korona értéket meghaladja, az idézett szakasz rendelkezése ebben az eset-