Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára VI. kötet 1913 (Budapest, 1914)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 47 tette, büntessék meg és a betegségből felmerült összes költségek megfizetésére kötelezzék. A városi tanács, mint I. fokú iparhalóság az ügyet illetékességből Késmárk város rendőrkapitányi hivatalának adta ki, ez pedig Poprád város rendőrkapitányának, aki 1911 szeptember 23-án 158 1911. kih. sz. a hozott Ítéletével S. V.-t az 1907: XIX. tc. 12. §-ba ütköző kihágás miatt a 187. §. a) pontja alapján 5 korona pénzbüntetésre ítélte és 4 K 9 fillér betegsegélyző járulék mint kártérítési költséget a késmárki ker. munkásbiztosító pénztár javára megállapított. A munkásbiztosító pénztárt pedig a többi 96 K 81 fillér kártérítési követelésével a Rbsz. 43. §. 3. bek. rendelkezése alapján a polgári perútra utasította azzal, hogy e tekintetben jogorvoslatnak nincs helye; a megokolás szerint nevezett alkalmazott a szolgálatból egészségesen lépett ki és a pénztár nem igazolta, hogy még a szolgálati idő alatt önhibáján kivül betegedett volna meg. A késmárki ker. munkásbiztosító pénztár ezután Késmárk sz. kir. város, mint I. fokú iparhatósághoz beadott kérvényében kérte, hogy S. V. poprádi munkaadó S. P.-né alkalmazottjának ápoltatási költségei címén 115 K 75 fillér megfizetésére kötöleztessék. A városi tanács, mint I. fokú iparhatóság 1911 november hó 30-án 4268 1911. kig. sz. a. hozott határozatában kimondotta, hogy «ez ügyben nem határozhat és utasította a panaszost, hogy igényeit a rendes birói úton érvényesítse)), mert az 1907: XIX. tc. 12. §-ának utolsó bekezdése értelmében az a munkaadó, ki alkalmazottját a kellő időben be nem jelentette, köteles a bejelentés előtt bekövetkezett betegségéből eredt összes költségeket az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak megfizetni. Rendes birói útra pedig azért volt utasítandó panaszos, mert jelen ügy az 1910. évi január hó 7-én 65,022/1909. számú kereskedelemügyi miniszteri döntés, illetve III. fokú határozat értelmében nem az iparhatóság, hanem a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. A késmárki ker. munkásbiztosító pénztár ezután keresetét a szepesszombati kir. járásbíróságnál adta be. Ebben részletesen előadta, hogy S. P.-né mint szakácsnő S. V. poprádi vendéglősnél 1910 október 8-tól 1911 január 3-ig volt alkalmazásban. S. P.-né a szolgálatból kilépve 1911 január hó 5-től—február 22-ig beteg volt és a budapesti ker. munkáspénztártól ezen idő alatt az ő számlájuk terhére összesen 115 K 75 fillér erejéig segélyben részesült. Ezt az összeget S. V. nekik az 1907 : XIX. tc. 12- §. utolsó bekezdése alapján megtéríteni köteles. A szepesszombati kir. járásbíróság 1912 október hó 31-én 1911. Sp. I. 533/16. sz. a. hozott ítéletével felperes keresetének helyt adott.