Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára V. kötet 1912 (Budapest, 1913)

tio HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. hanem mint az egész nyájat együtt legeltető pásztor egységes tette bírálandó el. Ami a kir. járásbíróságnak a valóságos kár és kárdíj közötti megkülönböztetésre alapított érvelését illeti: az 1894. évi XII. tc. 97. §-a általános szabályul rendeli, hogy az ugyanazon tc. 93., 94. és 95. §-aiban felsorolt cselekmények, ha a kár 60 koronánál nagyobb, a büntető törvények alapján birálandók el; a 109. §. szerint pedig jogában áll a károsultnak állatok által okozott kár megtérítése helyett a törvényben meghatározott kárdíj megfizetését kívánni, mely esetben a kár mennyiségének bizonyítása nem szükséges. Nyilvánvaló a törvénynek ebből az utóbbi rendelkezéséből, hogy a kárdíj a valóságos kárt helyettesíti, amiből következik, hogy a törvény 97. §-ában foglalt általános szabályt kárdíj követelése esetében is alkalmazni kell, vagyis, hogy a törvény 103. §-ának 3. pontjában foglalt megkülönböztetés szerint a járási főszolgabíró vagy a községi elöljáróság csak abban az esetben járhat el, ha a kárdíj a 60 koronát meg nem haladja. Minthogy pedig a feljelentő 450 drb birka után járó, 60 koronát meghaladó kárigényt támaszt, a feljelentett cselekmény az 1894: XII. tc. 97. §. értelmében nem mint mezőrendőri kihágás, hanem a büntető törvények alapján bírálandó el, abból a szempontból, hogy a Btk. 421. §-ában meghatározott vétség alkotó elemeit s ezek között a szándékosságot is kimeríti-e ; ennek megbirálása pedig az 1897. évi XXXIV. tc. 17. §-ának 4. pontja értelmében a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik. A hatásköri összeütközésnek ilyen értelemben való eldöntése nem zárja ki azt, hogy amennyiben a rendes bíróság a cselekményt érdemleges tárgyalás után is a közigazgatási hatóság hatásköre alá eső kihágásnak ismerné fel, azt, mint olyat, szélesebb hatáskörénél fogva a Bp. 22. §-a értelmében elbírálja.