Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

268 RENDES BÍRÓSÁGI HATÁKOZATOK előidézett személynek közbejött elhalálozása vagy megszökése vagy az elévülés gátolja, a felperes által vitatott az a körülmény azonban, hogy a balesetet előidézettnek személye nem volt kipuhatolható, nem tekinthető a balesetet előidézettnek személyében rejlő oly oknak, mely a szándékosság vagy gondatlanságnak büntetőbirói megállapítását lehetetlenné tette; s ezek szerint az idézett 83. §. szerinti kivételnek fennforgása kimutatva nem lévén, helyes a másodbiróságnak az a rendelkezése, mellyel az alperes hatásköri kifogásának helyt adott. 134. A mozgópostái alkalmazott által a gyorsvonaton kezelőtiszti szolgálata közben szenvedett baleset miatt nem a munkaadó pósta, hanem a vasút ellen támasztott kárigény a polgári perútra tartozik, ha a vasút az üzemében rendszeresen, vagy hivatásszerűleg megforduló postai alkalmazottat az 1907: XIX. tc. 8. §-ának c) pontja értelmében önként nem biztosította. C. igio dec. 6. 4818. sz. a. VII. p. t Budapesti törvényszék. Az 1907: XIX. tc. 3. §-ának 20. pontja alapján csak azon postai alkalmazottak esnek biztosítási kötelezettség alá, akikre a 10. §. 2 bek. meghatározott kivétel fenn nem forog. Minthogy felperes mint pósta- és távirdaszolga a mozgópostánál volt alkalmazva s ebbeli szolgálatában érte őt a baleset, mely miatt kártérítést követel — ezidőszerint, figyelemmel arra, hogy 1902 december 22. óta van szolgálatban^ szolgálatképtelenség esetén végkielégítésre tarthatna igényt, ami a nyugdíjjal egy jogi tekintet alá esik s így az id. tc. 10. §-ának 2. bekezdése értelmében a 3. §-nak 20. pontjában meghatározott balesetbiztosítási kötelezettség alá nem esik s alperes nem is vitatta, hogy felperest az orsz. munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnál önként biztosította volna: a baleset alapján felperes kártérítési igényével az orsz. munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárhoz