Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)
258 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. hágás elbírálása végett Nagybecskerek város rendőrkapitányához áttenni rendelte, mert a fűzfavesszők elvitelök alkalmával még nem voltak feldolgozva ; a feldolgozatlan fűzfavessző pedig gazdasági termény, mert a feljelentett cselekmény szőlőben követtett el és az elvitt vesszők értéke a 60 K-t meg nem haladja. A nagybecskereki kir. törvényszék, mint bűntető felebbviteli biróság 1911. évi április hó 3-án 9831911. B. sz. a. hozott végzésével a kir. ügyész felíolyamodását a Bp. 379. §. 4. bekezdése alapján elutasította, mert a végzés megváltoztatására vagy megsemmisítésére törvényes ok fenn nem forgott. Nagybecskerek város rendőrkapitánya 1911. évi május hó 12-én 307/1911. kih. sz. a. hozott ítéletével Sz. M.-t az 1894: XII. tc. 95. a) pontjába ütköző kihágás miatt 60 K pénzbüntetés és 3 K kár megfizetésére kötelezte. Torontál vármegye alispánja, mint II. fokú rendőri büntető biróság 1911. évi július 5-én 645'ign. kih. sz. a. hozott végzésével az I. fokú ítéletet feloldotta, mert az 1894: XII. tc. 93. §. a) pontjában meghatározott mezó'rendőri kihágás tényálladékáról csak akkor lehetne szó, ha a gazdasági termény a gyümölcsös kertből, szőlőből, faiskolából vagy mezőről az elvitel előtt vagyis a termelés helyéről, habár a földtől való elválasztás után lopatik el; a jelen esetben azonban a fűzfavessző olyan helyről lopatott el, a hová azt tulajdonosa az ipari felhasználás előtt előkészítés céljából vitette; hogy ez a hely, hol az előkészítő (áztató) gödör létesíttetett, épen egy szőlőkertben van, maga ez a körülmény nem alkalmas arra, hogy miatta az 1894: XII. tc. 93. §. a) pontja szerint minősülő kihágás tényálladéki eleme megállapítható legyen. II. A m. kir. igazságügyminiszter 1911. J. 2085. sz. a. kelt nyilatkozatában azt a véleményt terjesztette elő, hogy ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. III. Az 1894: XII. tc. 93. §-a, midőn gazdasági terménynek szőlőből való ellopását kihágásnak minősíti, nem tesz megkülönböztetést abban a tekintetben, hogy a lopás ama terménynek termelési helyén vagy azon kívül, de szintén az idézett szakaszban felsorolt területek valamelyikén kovettetett-e el; az a körülmény tehát, hogy az ellopott fűzfaveszszők nem abban a szőlőben termettek, ahonnan ellopattak, nem szolgálhat alapul a cselekménynek súlyosabb minősítésére. Minthogy ennélfogva és bűntetté minősítő körülmény