Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. sét hatályon kívül helyezte és az alispánt utasította, hogy az erdőmestert állásnak választás útján való betöltésére szükséges intézkedéseket teljesítse. Ezen határozat ellen O. Gy. erdőmester felebbezést adott be, a vármegye főispánja pedig az 1886 : XXII. tc. 57. §-ának k) pontja alapján a határozatnak felülvizsgálat végett leendő felterjesztését elrendelte. A felebbezések alapján a m. kir. belügyminiszter 1910. évi július hó 3-án 158,648/1909. sz. határozatával az ügyben hatáskörét megállapította, a törvényhatóság határozatát feloldotta és utasította a vármegyét, hogy az ügyet újabb megfontolás tárgyává tegye s abban részletesen indokolt határozatot hozzon. A megokolás szerint a törvényhatósági bizottság nem abban a kérdésben döntött, hogy a tisztújítás céljából tartott választásnál a törvények és szabályok be voltak-e tartva, hanem a megtörtént tisztujítástól teljesen eltekintve, csak egy, nézete szerint betöltetlenül maradt állásra nézvé rendelte el mintegy pótlólag a választási eljárást; az 1896 : XXVI. tc. 28. §-a a közigazgatási bíróság hatáskörét csak a megtörtént választásból eredő vitás kérdésekre állapítja meg és a 19. §. szerint ez a hatáskör a jog- és törvényhasonlatosság elvének alkalmazásával ki nem terjeszthető; ez okból a törvényhatósági határozat felülbirálatára a miniszteri hatáskör megállapítandó és a határozat felülvizsgálandó volt. A m. kir. belügyminiszter határozatát a vármegye törvényhatósági bizottságának 1910. évi november hó 10-én tartott közgyűlése az 1907. évi LX. tc. 1. és 2. §-ai alapján közigazgatási bírósági panasszal támadta meg. A közgyűlés panasziratában különösen utalt az idézett törvény 2. §. a) pontjára és a törvény ezen szakaszánál zárjel között idézett 1886 : XXI. tc. 10. §-ára és az idézett két törvényszakasz rendelkezéseinek egybevetéséből arra a következtetésre jut, hogy miután a törvényhatóság 399/1909. számú határozata sem illetéktelen, sem törvénybe ütköző nem volt, a miniszternek nem volt jogában, hogy a törvényhatóság ezen határozatát feloldja és új eljárást rendeljen el. A belügyminiszter 1911. évi február hó 18-án 189693/1910. sz. alatt kelt átiratában a közigazgatási bíróság hatásköre ellen kifogást emelt azon az alapon, hogy az 1907 : LX. tc. 1. §-a alá tartozó tények elengedhetetlen általános alapfeltétele, hogy az illető rendelet, határozat vagy intézkedés a törvényhatóságra nézve legyen sérelmes. A jelen vitás esetben pedig a miniszter a panasz tárgyává tett határozatával a vármegye közönségének egy oly határozatát birálta felül, mely nem a vármegyei törvényhatóság, hanem Brassó város ügye, amiből önként következik, hogy a miniszter intézkedése a törvényhatóságra nézve sérelmes nem lehet. De a miniszter határozatával a törvényhatóság törvényes hatáskörét sem sértette meg, mert annak határozatát a főispán által a közgyűlésen