Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

54 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. A kir. törvényszék 1910. évi augusztus hó 24-én 1910. D. 126/19. sz. a. hozott végzésével az elsőbiróság Ítéletét feloldotta és az eljárást megszüntette. A megokolás szerint az alperes által az 1893 : XVIII. tc. 27. §. 1. pontjára alapított pergátló kifogás alapos, mert a hivatkozott szakasz x< pontjában említett hatósági eljárás alatt olyan, a törvény rendelkezésénél fogva teljesítendő hatósági eljárás — jelen esetben fegyelmi eljárás — értendő, melynek eredménye múlhatatlanul szükséges ahhoz, hogy a követelés a polgári bíróság előtt érvényesíthető legyen; felperes ugyan állította, hogy a jelen pert megelőzőleg a kártérítést kimondó határozat hozatott, amely alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja, azonban ez a határozat a beszerzett iratok közt feltalálható nem volt, majd a per során maga felperes is elismerte, hogy a kártérítést megállapító fegyelmi eljárás nem történt meg. Örményszékes község ezután a sommás keresettel azonos keresetét a kisenyedi járás főszolgabírójánál adta be és kérte, hogy a főszolgabíró N. Gy. esetleg mulasztó társai ellen a fegyelmi eljárást indítsa meg és a hozandó Ítéletben mondja ki, hogy felelősek a 469 K hiány megtérítéseért és kötelesek ezt végrehajtás terhe mellett megfizetni. A főszolgabíró 1910 december hó 21-én 4823 1910. sz. a. hozott véghatározatával a fegyelmi eljárás elrendelését mellőzte és a községet 469 K megtérítése iránti keresetével rendes birói útra utasította, mert a követelésbe vett pénztármaradvány panaszlott pénztáros működése idejéből készült évi rendes számadásokban szereplő egyes kiadási tételeknek, a számadásoknak felsőbb hatósági jóváhagyásakor történt törléséből keletkezett és a keletkezéséhez nem fűződik hozzá semmi olyan szabálytalanság vagy mulasztás, mi fegyelmi eljárás rendjén megtorlandó vétséget képezne ; azért a fegyelmi eljárás elrendelését mellőzni kellett annyival inkább, mert azon községi alkalmazottakat, kiknek megbízatása lejárt, mi célja és értelme sincsen, tisztán a vagyoni lelelősség megállapítása okából megtorló fegyelmi eljárás alá vonni, mikor a vagyoni felelősségük amúgy is fennáll. A panaszlott volt pénztárost terhelő pénztármaradvány megfizetésének kérdése magánjogi úton eldöntendő kártérítési kérdés; már pedig a községi elöljáróság tagjai ellen való kártérítési követeléseket az 1886: XXII. tc. 86. §-a kifejezetten a rendes biróság hatáskörébe utalja és mert a törvény seholsem rendeli azt, hogy a kártérítési keresetet közigazgatási eljárásnak kelljen megelőznie, sem azt, hogy a kereset csakis azután és abban az esetben legyen megindítható, ha a felelősséget a fegyelmi hatóság az idézett törvény 95. $-ní\k utolsó bekezdése értelmében megállapította. II. A tn. kir. igazságügyminiszter 1911. J. 166. sz. a kelt nyilatkoza-