Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

40 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. birtokolta és hasznosította és már az 1821. és 1822. évi zárszámadásokban is a kéményseprő, mint a városnak fizetett alkalmazottja szerepel, míg a seprési díjak a városi pénztárba folytak be ; kétségtelennek látszik, bogy a város a kérdéses reáljogot, ha másképen nem, elbirtoklás útján szerezte meg, amihez hozzájárul, hogy a város kéményseprési reáljogát épen a felebbezéssel élő C. G.-né is úgy kifejezetten, mint idevágó tényei által is elismerte. Mindaddig tehát, míg a felebbező az ez iránt illetékes iparhatóságok előtt folyamatba tehető külön eljárás útján ki nem mondatja, hogy ez a jog nem reáljog, azt ilyennek kell tekinteni és annak mint ilyennek árverés útján való értékesítése ez úton nem kifogásolható. Ezek szerint és figyelemmel arra, hogy a közigazgatási bizottság Igló város kéményseprői reáljogát már az 1900. évi április hó 11-én 548. sz. a. kelt határozatával is elismerte, a képviselőtestület határozata helybenhagyandó volt. Özv. C. G. a belügyminiszterhez intézett felebbezést adott be ; később megtudván, hogy az ügy a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez terjesztetett fel, ehhez is kérvényt adott be az eljárás megsemmisítése iránt. Ugyancsak a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez közvetlenül adott be kérvényt özv. G. Gy.-né K. I. iglói lakós is, melyben a cs. kir. helytartótanács 1856. évi február hó 21-én 5320/741. sz. a. kelt határozata alapján, mint G. A. törvényes jogutódja, kérte, hogy az őt megillető reáljog ismertessék el. A kereskedelemügyi fix. kir. miniszter igio. évi január hó 6-án 95,880/909. VI. A. sz. a. kelt határozatával az alsófokú véghatározatokat az egész eljárással együtt a belügyminiszterrel egyetértőleg megsemmisítette. Egyúttal G. A. igazolt örökösét, illetve örököseit az Igló városban bírt kéményseprési reáljog tulajdonába visszahelyezte és felhívta a vármegye közönségét, hogy Igló város tanácsát, mint elsőfokú iparhatóságot utasítsa, hogy G. A. igazolt örököse, illetve örökösei részére az elismert reáljogi kéményseprési ipart üzlet gyakorlására szóló iparengedélyt az általa illetve általok beadandó kérelemre haladéktalanul szolgáltassa ki, megjegyezvén, hogy amennyiben Igló város közönsége magánjogi igényeit sértve érezné, jogában áll azt a törvény rendes útján érvényesíteni. A megokolás szerint: tényként megállapítható, hogy az 1859. évi december 20-án kelt iparrendtartás életbelépte (1860 május 1.) előtt hazánkban jogi személyek iparengedélyt nem nyertek. A céhrendszer idejében az iparűzési jogosítványt rendszerint valamely céhhez való tartozandóság adta meg; a kivételes esetet a legényekre vonatkozólag az 1725. évi április 12-iki pátens szabályozza. El sem képzelhető, hogy Igló sz. kir. és koronaváros a kéményseprőcéhnek tagja lett volna, ha pedig