Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)

224 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. érvényben fennállanak, a távbeszélők és villamos jelzők megrongálóival szemben is érvényeseknek nyilvánította, illetve ezekre is kiterjesztette. Eszerint a Btknek 439. és 440. §§-aiban foglalt rendelkezések, melyek a távírda szándékos megrongálását, valamint a távírda használhatóságának félbeszakítását előidéző szándékos vagy gondatlanságból származó cselekmény és mulasztás elkövetését büntetéssel sújtják, a távbeszélők megrongálása esetében is alkalmazandók. Ámde a Btk. idézett §§-ainak tárgyát csak olyan távirdaberendezések képezik, melyek a közönség vagy az állam használatára, illetőleg hasznára, szóval közcélokra szolgálnak, mert csak ezeknek megrongálása által idézhető elő a Btk. 439. és 440. §§-aiban körülírt vétségek büntethetőségének alapját képező közveszély; valamint csak azoknak megrongálása esetében forog fenn a közbiztonság szempontja, mely a vonatkozó büntető határozatok megalkotásánál irányadó volt. Nyilvánvaló tehát, hogy a Btk. 439. és 440. §§-ainak rendelkezései a távbeszélők megrongálóival szemben is csak abban az esetben nyerhetnek alkalmazást, ha a megrongálás tárgyai közcélokra berendezett távbeszélők voltak. Minthogy pedig nem vitás, hogy az a távbeszélő berendezés, melynek megrongálását W. L. mohácsi lakos panaszolta, kizárólag ennek magáncéljaira szolgált, a panaszolt cselekmény a Btk. idézett §§-ai alá nem vonható. De nem vonható a kérdéses cselekmény a Btk. 418. és következő §§-aiban tárgyalt vagyonrongálás fogalma alá sem, mert a Btk. 418. §-ában körülírt vagyonrongálás egyik lényeges tényálladéki elemét a szándékosság képezi; már pedig az eljárás adatai semmiféle támpontot nem nyújtanak annak megállapítására, hogy a kérdéses távbeszélő-berendezés megrongálása szándékosan történt. A panasz folytán megindított eljárás annak megtorlására irányult, hogy a dunagőzhajózási társaságnak három terhelt