Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)

184 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. lében 1909. évi április hó n-én este 9 óra tájban a korcsmából kijövő D. L-t megverési szándékkal megtámadták, a község utcáján nagy csődületet idéztek elő és a közrendet és a lakosság nyugalmát megzavarták. A monori járás főszolgabírója által megtartott tárgyaláson B. J., Cs. I. és K. P. a feljelentésben foglaltakat beismerték és azt is, hogy K. P. terhelt D. L-t megszúrta. A többi terhelt tagadott. A főszolgabiró 1909. évi április hó 29-én 800. kih. sz. a. hozott Ítéletével B. J.-t, Cs. L-t és K. P.-t verekedés által elkövetett és a Kbtk. 75 ^-ába ütköző kihágás miatt egyenként és pedig I. és II. r. terheltet 25 — 25 K, III. r. terheltet pedig 100—100 K pénzbüntetésre ítélte ; a többieket felmentelte. Az itélet jogerős lett és a főszolgabiró vagyontalanság következtében a pénzbüntetést elzárásra átváltoztatta és ennek foganatosítását elrendelte. A csendőrség a fó'szolgabiróhoz küldött feljelentéssel egyidejűleg a monori kir. járásbírósághoz is küldött feljelentést, mert D. (L.) L-t béres, tápiósülyi lakös panaszt tett, hogy 1909. évi április hó 11-én este 9 óra tájban, mikor a korcsmából kijött az utcára, Cs. I. minden ok nélkül beléjekötött és e közben valaki hátulról zsebkéssel megszúrta; menekülése közben többen utána szaladtak és bottal ütötték, a sötétségben támadóit nem ismerte fel. Az orvosi látlelet szerint 14 nap alatt gyógyuló testi sértést szenvedett. A csendőrség nyomozása szerint panaszost K. P. szúrta meg és B. J. ütötte meg bikacsökkel. A tárgyaláson D. L. I. sértett bejelentette, hogy sérülése 21 napig tartó betegséget okozott. A kir. járásbíróság beszerezte az orvosi pótlátleletet, a mely azt igazolta, hogy a teljes gyógyulás csak a 20-ik napra állott be. A folytatólagos tárgyaláson terheltek bejelentették, hogy ugyanezen ügyből kifolyólag a monori főszolgabiró által elitéltettek és az elzárásbüntetést már kitöltötték. A kir. járásbíróság a főszolgabírótól az iratokat beszerezte; a folytatólagos tárgyaláson Cs. I. és B. J. tagadták a terhükre rótt cselekményt. K. P. beismerte, hogy sértettet a vállán megszúrta, de azzal védekezett, hogy ő Cs. I. védelmére kelt; ekkor sértett őt öklével fülön vágta és fájdalmában rántotta elő a kést. Viszonvádat emelt D. L. I. ellen súlyos testi sértés miatt, mert azóta nagyot hall. A kir. járásbiróság beszerezte K. P.-ra vonatkozólag az orvopi látleletet, mely azt igazolta, hogy K. P. betegsége nincs összefüggésben a folyamatban levő üggyel. A kir. járásbiróság az ügyet folytatólag tárgyalta, 1910. évi március hó 17-én azonban az ügyészségi megbízott, tekintve azt, hogy ugyanezen ügyből kifolyólag a monori járás főszolgabírója a terhelteket már elitélte