Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 59 birtokhoz kötött dologi terhet képeznének. Ily esetekre nézve pedig a m. kir. Kúria 30. sz. teljes-ülési döntvénye a polgári bíróságok hatáskörét állapítván meg, ezen döntés a jelen esetben annál is inkább alkalmazandó volt, amennyiben ugyancsak a kir. Kúria gi, sz. teljes ülési döntvénye, nemkülönben maga azon körülmény, hogy egyes helyeken a visitatio canoncia feljegyzései szerint a párbérszolgáltatás minden ház vagy telek után szolgáltattatik, nem képez alapot arra, hogy a szóban forgó esetben és helyen a párbér dologi tehernek tekintessék. A határozat jogerős lett, B. J. plébános ezután 1903. évi július hó 21-én a főszolgabírót kérte, hogy határozatát változtassa meg vagy hozzon új határozatot, hogy megfelebbezhesse. A főszolgabíró a kérelmet megtagadta. Az újabb eljárás ez ügyben B. J. plébánosnak a főszolgabíróhoz 1908. évi június 26-án beadott kérvényére indult meg. Nevezett plébános ebben azt kérte, hogy az épületek kijavításánál felmerült 1898 kor. 86 fill. költségnek megfizetésére a hívek, tekintettel szegénységükre, három részletben, 1908., 1909. és 1910. évekre elosztva, köteleztessenek. A főszolgabíró tárgyalás alapján 1908. évi december hó i-én 2944/908. sz. a. hozott véghatározatával az eljárást beszüntette, mert kérvényezőnek ugyané tárgyban az 1903. év folyamán benyújtott kérése 1903. évi március hó i-én 636/1903. sz. a. kelt véghatározattal érdemileg elintéztetett, jogerőre emelkedett és mint res iudicata újból tárgyalás alá nem vehető. B. J. plébános felebbezése következtében előbb Nyitra vármegye alispánja 1909. évi február hó 18-án 3658/1909. sz. a. hozott határozatával a főszolgabíró határozatát indokainál fogva helybenhagyta, majd Nyitra vármegye közigazgatási bizottsága 1909. évi április hó 3-án 431/1369. t. ü. sz. a. hozott véghatározatával az alispán határozatát szintén helybenhagyta, mert igaz ugyan, hogy a jogerős 636/1903. sz. főszolgabírói határozat tévesen hivatkozik a kir. Kúria 30. és 31. sz. a. párbérkérdésben hozott döntvényeire, melyek az egyházi építkezések körül felmerülő vitás ügyekre nem alkalmazhatók, a közigazgatási bizottság még sem bocsátkozhatott az említett jegerős határozat felülvizsgálatába. B. J. plébános ezután 1909. évi május hó 27-én a nagytapolcsányi kir. járásbíróságnál sommás pert indított a beleszi róm. kath. hitközség (képv. ifj. T. M., Ch. L. és B. I. által) ellen. Szóbeli keresetében előadta, hogy a hitközség az A), B) és C) alatt csatolt okiratok szerint a javadalomhoz tartozó három szobából, egy konyhából, egy kamrából, két istállóból, egy pajtából, egy szénásból és sövényből álló beleszi gazdasági épületet jókarban tartani, ehhez a házi és igás munkát, valamint az anyagot