Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)

4o HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. része a cselekmény elkövetését beismerve, a hideg tél miatt beállóit végszükséggel védekezett. Ezután a nyíregyházai kir. járásbíróság 1908. évi április hó 3-án 1908. B. II. 245/4. sz- a- hozott végzésével az ügyészségi megbízott indítványára az ügyet a nyíregyházai kir. ügyészséghez áttenni rendelte, mert a 945 K értékre való tekintettel nem lopás vétsége, hanem bűntette látszik fennforogni, mely cselekmény elbírálására a nyíregyházai kir. törvényszék illetékes. A nyiregyházai kir. ügyészség 1908. évi április hó 8-án 3363. sz. a. kelt határozatával az ügyet a fennforogni látszó és az 1894. évi XII. tc. 93. §-ába ütköző mezőrendó'ri kihágás elbírálása végett a dadái felső járás főszolgabirójához áttette, mert a terheltek a falopásokat uem együtt és közösen, hanem külön-külön követték el és arra nézve, hogy az egyénenként elvitt fa értéke a 60 K-t meghaladja, mi bizonyíték sem merült fel. A dadái felső járás főszolgabírója 1908. évi május 21-én 185. kih. sz. a. hozott végzésével illetékességét leszállította és az ügyet az 1894: XII. tc 103. §. értelmében Rakamaz község elöljáróságához további e1járás végett áttette, mert a falopást terheltek nem együttesen és egy időben követték el, hanem külön ; így a 945 K-ra becsült kár összegéből egy-egy egyénre 16 K 30 f. esik; az pedig, hogy bármelyik terhelt 40 K-nál nagyobb kárt okozott volna, nincs bizonyítva. Panaszos felebbezésére Szabolcs vármegye (dispánja 1908. évi június hó 17-én 11,582. K. sz. a. hozott véghatározatával a főszolgabíró végzését megsemmisítette és a főszolgabírót utasította, hogy tartson tárgyalást és az esetben, ha a panaszos kártérítési igényt nem érvényesít, avagy azt 60 K-ra leszállítja, úgy az 1879. XXXI. tc. 117. szakasz rendelkezése értelmében hozzon érdemleges határozatot; az esetben pedig, ha panaszos a 945 K kárösszegre vonatkozólag egyetemleges marasztást kér, úgy az ügyet az 1879: XXXI. tc. 73. §. ércelmében a nyiregyházai kir. törvényszékhez tegye át. A megokolás szerint a főszolgabíró végzése azért volt megsemmisítendő, mert a lopás erdőben történt és a mezőrendőri kihágásokról szóló 1894 : XII. tc. 93. §. a) pontja szerint csak a gyümölcsös kert, szőllő, faiskola és mezőről történt lopásokat tekinti mezőrendőri kihágásnak. A főszolgabíró a helyszínén megtartott tárgyalás után 1908. évi szeptember hó 12-én 331. sz. a. hozott ítéletével a terheltek közül 49-et az 1894: XII. tc. 93. §. a; pontjába ütköző mezőrendőri kihágás elkövetése miatt vétkesnek mondott ki és 44 egyént 3—3 napi közmunka ledolgozására átváltoztatható 15—15 K pénzbüntetésre; három egyént pedig 6—6 napi közmunka ledolgozására átváltoztatható 30—30 K pénzbüntetésre Ítélt; három egyént felmentett. Az elitélteket egyidejűleg a 945 K kár-