Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

PÉNZÜGYI ÜGYEKBEN. 403 tározni törvényszerint hivatva vannak: úgy a behajtási illeték jogosságának és mértékének végső fokban leendő elbirálását se lehet jogosan más szervnek a hatáskörébe utalni, mint amelynek hatásköre a kérdéses behajtási illetéknek alapját képező adó-, illeték- és egyéb köztartozás jogosságának és mértékének, nemkülönben a behajtási fokozatok alkalmazásánál netalán felmerült törvényellenességeknek és szabályellenességeknek végső fokban való elbirálása hivatva van. Ez pedig — figyelemmel az 1896 : XXVI. tc. 81. és 82. §§-aiban foglalt rendelkezésekre, s különösen a 81. §. III. pontjában, valamint a 82. §. II. pontjában, nemkülönben I. pontjának 5. alpontjában foglaltakra, — csak a közigazgatási biróság lehet és pedig annyival inkább, mert — mint amiképen az előbb fennállott pénzügyi közigazgatási biróságnak az elvi jelentőségű határozatok gyűjteményébe 1171., 1422. és 1767. sorszámok a. felvett határozataiból is kitetszik, a hatáskör kérdésében már a most említett biróság eljárásában is ugyanez az elv vétetett iránytadónak, nemkülönben, mert a közigazgatási biróság jelenlegi állandó gyakorlata is azt igazolja, hogy a behajtási illeték jogosságának és mértékének elbírálására nézve a hatáskör végső fokban ezt*a bíróságot megilletőnek vétetik. Ennek az elvnek kell következnie továbbá egyfelől abból, hogy nincsen jogszabály, amelyből a kifejtettekkel ellenkező elv volna leszármaztatható; másfelől pedig abból is, hogy a városi tanács elsőfokú határozatában elfoglalt az az álláspont, mely szerint ügyfél benyújtott kérelmének elintézése azon a címen vétetett a tanács hatáskörébe tartozónak, mivel a kérdés tárgyává tett behajtási illeték a város javára esik, elfogadás esetében szükségképen arra a tarthatlan elvre vezetne, hogy a behajtási illetéknek jogossága és mértéke tekintetében határozni hivatott hatóságoknak, illetve biróságnak minden egyes esetben a szerint kellene változniok, amint a kérdésnek tárgyát képező behajtási illeték az 1883 : XLIV. tc. 76. §-ának a) és b) pontjai szerint, a község (város) házipénztárát, vagy az államkincstárt illeti. Nem szenvedhet 26*