Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

BŰNÜGYEKBEN. 383 idézett további rendelkezése ekként volna alkotva: de ha ezen esetek valamelyikénél azon körülmények forognak fenn, melyeknél a lopás, tekintet nélkül a dolog értékére, a Btk. 336. és a 337. gj-ai szerint bűntettnek minősíttetik stb. De fel sem tehető, hogy a mezőgazdasági törvény megalkotásánál bírálat alá nem vétettek volna mindazok a körülmények, amelyek a lopást, a lopott dolog értékére tekintet nélkül bűntetté minősítik. Sőt éppen arra, hogy mindezek a körülmények mérlegeltettek, utal a törvény azon indokolása, miszerint azt az egyetlen esetet, t. i. a Btk. 336. §-ának csaknem egész terjedelmében való fentartását kivéve, a gazdasági érdekek megóvása, a gyorsabb eljárás és a büntető törvénykönyvben megállapított, az ily cselekmények minőségével összhangzásban nem álló szigor enyhítése végett célszerűbb az ily lopásokat a büntetőtörvény intézkedése alól kivonni. Ezeknél a körülményeknél fogva ugyanis éppen az állapítható meg, hogy a törvényhozás az 1894. évi XII. tc. 93. §-a a) pontjában foglalt elvi meghatározás alól, a Btk. 337. §-ában megjelölt különös minősítő körülmény mellett elkövetett lopásra kivételt tenni nem is szándékozott. Nem fektethető súly azon körülményre, hogy a Btk. 337. §-ában meghatározott minősítés mellőzésére az 1894 : XII. tc.-ben hivatkozás nem történik, sőt ebben a Btk. 337. §-áról említés se tétetik, s hogy ebből folyóan a büntető törvénykönyvnek ezen úgy személyi, mint vagyonbiztonság szempontjából veszélyes jellegű cselekményre vonatkozó intézkedése hatályban maradottnak tekintendő. Mert azonkívül, hogy a Btk. 337. §-ában meghatározott bűntettre vonatkozóan, a különösebb veszélyes jellegnek a törvényhozás részéről való felismerése, legalább az eme cselekményre rendelt büntetésnek a neméből, amely a Btk. 340. §-a szerint nem fegyház, hanem börtön, nem is jut kellően kifejezésre, a büntető törvénynek rendelkezéseit érintő, későbbi törvényekben foglalt általános megállapításokkal szemben, sohasem a hatályukat vesztett rendelkezések, hanem éppen azok emeltetnek a dolog természete szerint ki, amelyek az újabb enyhébb rendelkezés mellett is érvényüket megtartják. Erre az álláspontra helyezkedett a Curiának 72. sz. teljes ülési határozata is, midőn elvi jelentőséggel kimondotta, hogy az 1894 : XII. tc. 93. §-ának a) pontjában meghatározott lopás által elkövetett kihágás bűntettet oly személlyel szemben sem képez, ki ellen a Btk. 338. §-ában megjelölt eset fennforog. (B. H. T. 180. folyó sz. a.) Pedig a #tk. 338. g-a alá eső lopás különösebb veszélyes jellege az által is elismerve van, hogy amarra a törvény (Btk. 340. §.) fegyházbüntetést rendel. Minthogy ezek szerint az elsőfokban eljárt bíróság, a büntető törvény megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazta abban a kérdésben, hogy M. A. és T. Gy. vádlottak vádbeli cselekményét a büntető törvényeknek