Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

33° HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. is használatba vette. Sőt az út-, illetve kertfenntartási költségek fedezéséhez is 8 éven át hozzájárult. Négy évvel ezelőtt az úthasználattal azonban felhagyott, mert T. S. magántulajdonát képező útját vette használatba és a kerttulajdonosokkal szemben az út használatáért igért szolgálólányok teljesítését megtagadta. T. S. magánútjának használatától azonban birói Ítélettel eltiltatván, 1907 október havától az ő tiltakozásuk ellenére a dűlőutat ismét használatba vette, de a használatért ellenszolgáltatást nem teljesít. K. M. kertesküdt és N. J. kertbiró a berettyóújfalui szőllőskert-birtokosság nevében D. B. eljárása miatt Bihar vártnegye alispánjánál panaszt emeltek, az alispán azonban 1908. évi május hó 8-án 3079. sz. a. hozott határozatával utasította a főszolgabírót, hogy értesítse a folyamodókat, hogy miután e tárgyban 1906. évi május hó 31-én 5087. sz. a. kelt és a KM. 1906. évi 58,032/IL B. sz. a. kelt határozatával helybenhagyott intézkedésével őket a polgári bírósághoz utasította, kérelmüket, miat hatáskörébe nem tartozót, nem teljesítheti. K. M. és 6 társa ez okból kérték a dűlőút birtokába való visszahelyezésük kimondása mellett D. B.-t, mint birtokháborítót, a dűlőút további használatától eltiltani. A kir. járásbíróság 1909. évi június hó 7-én 1908. Sp. I. 641/16. sz. a. hozott végzésével kimondotta, hogy az eljárás a közigazgatási hatáskörbe tartozik és ez okból az eljárást megszüntette; mert az alispán idézett határozatában T. S.-nak D. B. elleni ügyében keletkezett határozatra hivatkozott, amely ügynek tárgyát T. S. magántulajdonát képező út használata miatt emelt panasz képezte; mert továbbá beigazoltnak vette, hogy felperesek egy olyan út használatának fölhagyását kívánják az alperestől, amely út nem magántulajdont képez, hanem a jogerős betétszerkesztés alkalmával mint dűlőút külön helyrajzi szám alatt vétetett fel és így közös mezei dűlőútnak tekintendő mindaddig, míg annak magántulajdoni minőségét a bíróság meg nem állapítja ; felperesek azonban nem tulajdoni, hanem visszahelyezést perrel léptek fel, amelyben a jogkérdés vita tárgyává sem tehető. A kir. járásbíróság egyidejűleg azt is elrendelte, hogy a végzés jogerőre emelkedése után az iratok a hatásköri bírósághoz terjesztessenek fel. A nagyváradi kir. törvényszék, mint felebbviteli biróság azonban 1909. évi szeptember hó 27-én 1909. E. 172 2. sz. a. hozott végzésével felperesek felfolyamodásának helyt adott, a járásbiróság végzését megváltoztatta és annak kimondása mellett, hogy a kereset érdemi elbírálását hivatalból észlelhető pergátló körülmény nem gátolja, a kir. járásbíróságot utasította, hogy az ügyet érdemben tárgyalja le. A megokolás szerint a hatáskör szempontjából egyedül irányadó kereset világosan sommás visszahelyezésre irányul; ezen per keretében a jogkérdés vita és döntés tár-