Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 293 Terhelt felebbezése folytán Bács-Bodrog vármegye alispánja 1908. évi november hó 30-án 52,698. kih. sz. a. a főszolgabíró ítéletét, indokainál fogva, helybenhagyta. Terhelt további felebbezésére a BM. 1909. évi május hó 19-én 21 1909. VI. b. BM. sz. a. hozott határozatával hatáskör hiánya miatt az egész eljárást megsemmisítette, — mert terhelt azáltal, hogy a pályatesten keresztül kasul járt, sőt állatait is azon hajtotta át, az élet- és vagyonbiztonság oltalma végett kiadott általános természetű rendeletet (vasutüzletszabályzat) szegett meg, amely cselekmény pedig a Kbtk. 111. §-ában meghatározott kihágás tényálladékát látszik feltüntetni. II. V. P.nak a feljelentés szerint elkövetett, fent ismertetett cselekménye a belügyminiszter határozatának indokául felhozott s imént megjelölt okból az 1879. évi XL. tc. in. §-ában meghatározott és az, 1897. évi XXXIV. tc. 18. §. IV. pontjának és 19. §-ának egybevetett értelme szerint a kir. járásbíróság hatásköréhez tartozó kihágás ismérveit tünteti fel. 155. Bár a közigazgatási hatósághoz intézett beadványban a fél nem nevezi meg azt, aki ellen fegyelmi eljárást és kártérítést kiván, az ügyazonosság megvan, ha az eljárásból kitűnik, hogy ugyanannak a marasztalását kívánja, aki ellen pert indított. Községi elöljáróság tagja elleni kártérítési követelés birói útra tartozik a nélkül, hogy a fegyelmi felelősséget előzetesen a közigazgatási fegyelmi hatóságnak meg kellene állapítania. 1909 dec. 13. Hb. 82. I. G. J. kereskedő, merisori lakos, 1907. évi június hó 19-én az algyógyi járás főszolgabírójánál panaszt adott be, melyben előadta, hogy Homoród község községi bírósága előtt 1888. évben és a következő években több pert tett folyamatba, amelyek befejezést nyervén, az ezekben részben megítélt, részben egyezségileg kötelezett követelései behajtása céljából 1907. évben végrehajtási eljárást akart folyamatba tenni, de ez sikertelen maradt, mert az összes periratok az irattárban feltalálhatók nem voltak; 13 adósa nevét és mindegyik irányában fennálló követelésének összegét felsorolta; öt esetben az ügy számát is megjelölte és kárát 388 K 28 f-ben számította fel. Kérelme elsősorban arra irányult, hogy a főszolgabíró az iratok felkutatását rendelje el, és ha feltalálhatók nem volnának, akkor a homo-