Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 291 hó 10-én 6991 1908. B. sz. a. hozott végzésével az iratokat a lopás vétsége miatt emelt vádnak saját hatósági körében leendő elbírálása végett a tornai kir. járásbírósághoz visszaküldte. A kir. járásbíróság 1908. évi október hó 9. napjára tárgyalást tűzött ki, azonl an még szeptember hó 30-án a kitűzött határnapot beszüntette és egyidejűleg 1908. B. 381 10. sz. a. kelt végzésével az iratokat a tornai járás főszolgabírójához áttette, mert Sz. Gy. az úrbéres erdőből nem ölbe rakott, hanem eladásra és felhasználásra még fel nem dolgozott fát, illetve faágakat rakott kocsijára és vitt haza ; — terhelt cselekménye tehát az 1879. évi XXXI. tc. 90. §-ában meghatározott erdei kihágásnak ismérveit foglalja magában. A tornai járás főszolgabírója 1908. évi október hó 4-én 353. kih. sz. a. hozott végzésével hatáskörét nem állapította meg és az iratokat a tornai kir. járásbírósághoz áttette, mert a nyomozásból megállapítható : hogy az állítólag Sz. Gy. által eltulajdonított fa már az eltulajdonítás idejében felhasználásra már feldolgozott állapotban volt, ugyanis az erdőben csomókban volt összerakva azon célból, hogy azt tulajdonosa akár tüzelésre, akár más célra felhasználhassa és így az 1879. évi XXXI. tc. szakaszai nem alkalmazhatók, annál kevésbé, mert úgy, mint a kassai kir. ügyészség is, a lopás vétségének ismérveit látja fennforogni. A tornai tár. járásbíróság 1908. évi október hó 15-én 1908. B. 381/11. szám alatt kelt végzésével az iratokat a főszolgabírónak — a hatásköri bíróságra való figyelmeztetéssel — visszaküldötte és végzésének indokait azzal egészítette ki, hogy Sz. Gy. az erdőből egy rakásra összehordott vegyes fát, még pedig egy kocsira való galyfát és 9 drb vastagabb fát (drugárt) vitt haza; az erdőben levágott fák felhasználásra feldolgozottaknak nem mondhatók akkor, ha azok oly állapotban, mint ahogy levágattak, rakásokba összehordatnak azon célból, hogy a telkes gazdák közt tulajdoni arány szerint feloszthatók legyenek. II. Az 1879. évi XXXI. tc. 90., 92. és 93. §-ai szerint: az, aki valamely erdőben létező élőfát, vagy ott létező 'levágott, de eladásra, vagy*felhasználásra még fel nem dolgozott fát lop; — továbbá: az, ki valamely élőfa ágait, gályáit letöri, vagy levágja és ellopja, illetőleg jogtalanul eltulajdonítja; — úgyszintén: az, aki valamely elszáradt, vagy az elemek által letört fát, ágat, galyat, vagy tuskót lop el, illetőleg eltulajdonít : erdei kihágást követ el, amennyiben a lopott dolog értéke a felhívott törvény 69. §-a a) pontjának általános rendelkezése értelmében 30 frtot, vagyis 60 koronát túl nem halad. 19*