Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. az nem volt hatósági szakértő és így a törvényhatóság neki a mintegy 40 évről szóló megvizsgálatlan községi számadásokat át nem adhatta. Pest vármegye törvényhatósági közgyűlése 1900. évi április hó 9-én 242 1900. kgy. szám alatt kelt határozatával kimondotta, hogy miután a 283/1898. kgy. sz. a. kelt határozattal jóváhagyott egyezségi pontozatok alapján a végleges osztályegyezség nem létesülhet, a pontozatokat elejti és a pénztár ügyét az érdekeltekre bízni kénytelen és a tiszti ügyészt a megbízatás alól felmentette. Egyúttal azonban a volt úrbéri pénztár felszámolásának befejezése szempontjából a főszolgabírót utasította, hogy a künnlevő követelések állagát B. K. már «kiküldött számvevővel)) együttesen állapítsa meg, az úrbéri számadásokat vegye át és egyébként is részletesen utasította a főszolgabírót teendői felöl. A törvényhatósági bizottságnak ezt a határozatát a BM. egyrészt a község képviselőtestülete, másrészt a volt úrbéresek részéről közbevetett felebbezések következtében felülvizsgálat alá vévén, 1900. évi december hó 21-én 78768. sz. a. hozott határozatával hatályon kívül helyezte és kimondotta, hogy a szóban levő ügyben a vármegye közönsége eljárni nem illetékes, mert kétségtelennek látszik, hogy a pénztár tulajdona a volt úrbéreseket illeti és tekintettel arra, hogy a beavatkozást mindkét felebbező ellenzi, ezen magánvagyon kezelésébe a törvényhatóságnak beavatkozási joga nincs. A számvevőség 1904. évi június hó 17-én jelentette, hogy a 26,596 1899. és 74,337/1899. számú utalvánnyal B. K. részére a háztartási alapból kiutalt 200 és 300 kor. előleg nem térült meg ; az alispán ezért B. K.-t a számadástételre ismételten felhívta és ez az utiszámláit beterjesztette. Az alispán erre 1904. évi szeptember hó 16-án 31,908 1904. sz. a. kelt határozatával utasította a kalocsai kir. adóhivatalt, bogv az 500 koronát a foktői úrbéresek terhére térítményként írja elő és behajtásáról gondoskodjék. A behajtáskor az úrbéresek kifogást tettek, az alispán ez okból vizsgálatot rendelt el és ennek alapján 1905. évi január hó 13-án 39,828/1904. sz. a. kelt véghatározatával az 500 koronát az úrbéri pénztárból megtéríttetni rendelte. Ezen határozat ellen a volt úrbéresek felebbeztek, de azt Pest vármegye közigazgatási bizottsága 1905 augusztus hó 10-én 3475 1905. kb. szám alatt kelt határozattal indokainál fogva és még azért is helybenhagyta, mert az úrbéresek ügyük rendbehozatalát kérték, azt elrendelni és foganatosítani kellett; ez pedig számvevői munkálkodás nélkül nem eszközölhető és mert az a kifogás, hogy a járási számvevő a helyszínén nem dolgozott, valótlan. Pest vármegye alispánja azután az 500 koronát a 28 korona 20 f. költséggel együtt az úrbéri váltságpénztártól végrehajtás útján behajtotta.