Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 255 az erdőtörvény 100. §'-ra utaló árszabály szerinti 200 korona kártérítési összeg és 160 kor. hajtópénz megfizetésére kötelezni. A facseti járás főszolgabírója. 1909. évi február hó 22-én 130. kih. szám alatt kelt átiratával a feljelentést, a 200 korona összeget jelezve és az erdőtörvény 73. §-ára utalva a facseti kir. járásbírósághoz áttette. Az ügyészségi megbízott a vádat nem vette át. A facseti ÍÖTÍ járásbíróság tárgyalás alapján 1909. évi április hó 19-én 1909. B. 119 4. szám alatt hozott határozatával kimondotta, hogy az 1879: XXXI. tc. 69. §-ába ütköző erdei kihágás forog fenn és ez okból az idézett törvény 73. és Bp. 15. §-a alapján hatáskörét nem állapította meg. Az indokolása szerint a tárgyaláson főmagánvádló képviselője, valamint a kimutatásban megnevezett kárbecslők csupán 20 koronára tették az okozott kárt; de mert az erdőtörvény 102. §-ában jelzett kártérítési összeg nem azonos a 69. §. b) pontjában és 73. §-ban említett okozott kárral, vagyis az erdőkimutatásokban feltüntetett érték — és kártérítés — rovatok öszszegei össze nem adandók, hanem okozott kárnak csak az értékrovat tekintendő; eszerint pedig az erdőtörvény 73. §-ban jelzett és a cselekményt vétséggé minősítő értékhatár meghaladva nincs, ebben az esetben csakis «rdei kihágásról és közigazgatási hatáskörről lehet szó. II. A másnak erdejében elkövetett károsítások az 1879: XXXI. tc. 69. §-ának b) pontja szerint csak akkor képeznek erdei kihágást, ha az okozott kár összege 60 kor.-át meg nem halad, különben a károsítási cselekmény ugyané törvény 73. §-a szerint a büntetőtörvénykönyv értelmében vétséget, illetőleg bűntettet állapít meg. Minthogy pedig a jelen esetben a károsult.fél a feljelentésben a legeltetés által okozott közvetlen kárt 20 koronában s az említett törvény 100. és 102. §-ai alapján követelt kártérítési összeget 200 koronában, együttvéve tehát 220 koronában számította fel, mely összeg a 60 korona értékhatárt meghaladja ; továbbá, minthogy a kárigénynek ezen kettős megkülönböztetés szerinti érvényesítése a hatásköri kérdés eldöntésénél semmi befolyással nem bir, mivel mind a két címen támasztott kárkövetelés az erdőtörvény rendelkezésén alapul, s úgy a becslés utján megállapított közvetlen kár, mint az erdei érték- és árszabályzat alapján beleszámított kártérítési összeg is az okozott kár egyenértékéül tekintendő: annál-