Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 233 A cselédkönyv magában véve a cselédminőséget nem állapítja meg. 1909 szept. 20. Hb. 48. I. Özv. B. N.-né J. A., mint kisk. B. F. tt. gyámja, csokmányi lakos, a szamosujvári kir. járásbírósághoz beadott keresetében előadta, hogy I. J. szamosujvári kanonok még 15 évvel ezelőtt, mint Csokmány község lelkésze, kisk. B. F. fiát magához vette és köztük az a megállapodás jött létre, hogy kisk. F. fia I. J. haláláig, illetve kisk. fia esetleges házasságáig bér nélkül fog szolgálni, viszontszolgáltatás gyanánt azonban kiköttetett, hogy kisk. fia mind a két esetben I. J.-tól két ökröt hozzá való szekérrel, két tehenet és egy ekét fog kapni. I. J. halálakor hagyatékában az ingóságok természetben nem voltak meg, azért követelte a hagyatéktól és az örökösöktől azoknak 1000 K értékéből a hagyatéki gondnok által már kifizetett 400 K levonásával még fennmaradt 600 koronát. A tárgyaláson a hagyaték ügygondnoka bemutatta a felperes által Szamosujvárt 1908. évi szeptember hó 18-án 400 koronáról kiállított nyugtát, mely, szerint felperes a 400 koronát alperesektől szolgálati díj fejében és nem a vitatott szerződési viszonyból kifolyólag kaptafelperes viszont tanukra hivatkozott. A kir. járásbíróság a tanuk kihallgatását mellőzte és J909. évi január hó 21-én 1908. Sp. I. 1404 2. sz. a. hozott végzésével a hivatalból észlelt pergátló akadály alapján az eljárást megszüntette, mert a kereset szerint a felek közt szolgálati viszony állott fenn, amit az is bizonyít, hogy kiskorú felperesnek cselédkönyve volt. Felperes ezután panaszával Szamosujvár sz. kir. város rendőrkapitányához fordult. A rendőrkapitány 1909. évi február hó 25-én 402. sz. a. hozott végzésével a panaszt hatáskör hiánya miatt a panaszosnak visszaadta azzal az indokolással, hogy a szolgálati szerződés évek, hónapok, hetek vagj napok számával ki nem fejezhető határozatlan időre szólt és ezért az 1876: XIII. tc. 13. §., valamint az 1907 : XLV. tc. 7. §-a értelmében, mint cselédszerződés semmis és legfeljebb, mint a kir. bíróság által elbírálandó magánjogi szerződés jöhet figyelembe. II. Az IM. 1909. I. 1657. sz- a- kelt nyilatkozatában azt a véleményt terjesztette elő, hogy ebben az ügyben az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. III. A hatásköri bíróság a fennforgó ügyben az eljárást a rendes bíróság hatáskörébe utalta a következő okokból: Az a körülmény, hogy a kiskorú B. F. a néh. I. J. ré-