Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

194 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. mint örökösi minőségben igényt támasztók, hanem mint bíróilag elismert örökösök jelentkeznek, következésképpen az öröklött követelések behajtása iránt való intézkedés az 1894. évi XVI. tc. 90. §-a 4. bekezdésének rendelkezése alá többé nem esik. Ha tehát a jelen ügyben az öröklött követelések behaj' tása iránt intézkedni és e végből ügygondnokot kirendelni szükséges: ennek oka nem az örökösödési eljárásban, t. i. a jogerősen még eldöntetlen örökösödési igényben van, hanem csakis az örökösök személyében, jelesül abban lehet, hogy az örökösök kiskorúak, s hogy a kiskorúak vagyona hatósági felügyelet alatt áll. A kiskorúak vagyona felett való felügyeletet pedig a gyámhatóság, tehát közigazgatási hatóság gyakorolja; következésképpen e felügyelet körébe eső az iránt való intézkedés is a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, hogy a kiskorúak követelései az adósoktól behajtassanak. Tárgyalás után a rendes bíróság akkor sem teheti át az ügyet a közigazgatási hatósághoz, ha annak a hatáskörébe tartozó bűncselekmény tényálladékát ismeri fel. 1909 máj. 17. Hb. 19. I. Sz. F. kalocsai káptalani uradalmi intéző panasza folytán a csendőrség azt a feljelentést tette a kalocsai kir. ügyészségnél, hogy a nevezett intéző felügyelete alatt álló kiscsalai erdőből a tél folyamán levágott, de eladásra vagy felhasználásra fel nem dolgozott nagy mennyiségű száraz ákácfarakásokból mintegy három ölnyit 120 K értékben ismeretlen juhászok elloptak. A nyomozás befejezése után a kir. ügyészség 1908 június 16-án 2975. kü. sz. a. kelt határozatával az ügyet a kiskőrösi kir. járásbírósághoz tette át, mert megállapítást nyert a nyomozás folyamán, hogy a lopást a terheltek külön-külön, majd együtt is követték el, de hogy a lopást egyszerre, mint társtettesek követték volna el, bizonyítást nem nyert; a külön-külön ellopott fa értéke pedig 100 K-t meg nem halad. Az ügyben a kir. járásbíróság tárgyalást tartott s azután 1908. B« 255 2. szám alatt hozott végzésével az iratokat a fennforogni látszó, az