Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

*74 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 6. tétele alapján elmarasztalni. A kir. járásbíróság érdemleges tárgyalás után 1908. évi január hó 30-án 1908. B. 96 3. sz. a. hozott végzésével az ügynek illetékességből a gy.-tölgyesi főszolgabírói hivatalhoz áttételét rendelte el, mert az erdőgondnok előterjesztése szerint a kártérítési összeg megállapításánál az erdőtörvény 102. §.-a vétetett irányadóul. A vádló részéről közbevetett felfolyamodás folytán a csíkszeredai kir törvényszék 1908. évi február hó 26-án 1081/908. bftő sz. a. kelt végzésével a felfolyamodást elutasította. A gy.-tölgyesi járás főszolgabírója, megtartott tárgyalás után 1908. évi július hó 24-én 735. sz. a. hozott jogerős végzésével illetékességét el nem ismerte s az ügynek a hatásköri bírósághoz felterjesztését batározta ; mert a feljelentésben 60 K-át meghaladó kárösszeg megtérítése kéretett. II. A hatásköri bíróság az eljárást a rendes bíróság hatáskörébe tartozónak mondotta ki, azért: mert az 1879: XXXI. tc. 73. §-a értelmében, ha az okozott kár 60 K-t meghalad, a cselekmény a büntetőtörvénykönyv értelmében vétséget, illetőleg büntettet képez. A hatáskör kérdésében tehát kizárólag az érvényesített kárösszeg irányadó. A feljelentő pedig 60 K-át meghaladó kárt érvényesített. Az a körülmény, hogy tényleges kárfelvétel nem foganatosíttatott, mert a vádló a kártérítést csak oly összegben érvényesítette, amelynél, kisebb a kártérítési összeg, az 1879: XXXI. tc. 102. §-a értelmében nem lehet, — a hatáskör kérdése szempontjából közömbös, mert a törvény ily megkülönböztetést nem tesz. A kir. járásbíróság az ügyben tárgyalást tartott. A Bp-nek 521. §-a szerint a kir. járásbíróságok elé tartozó ügyekben is irányadó 22. §-a értelmében pedig ez a körülmény a kir. járásbíróságnak, mint szélesebb hatáskörrel biró hatóságnak hatáskörét megállapította. 92. Ideiglenesen nyugdíjazott állami alkalmazottnak az 1893: IV. tc. szerint járó illetményre való igénye elbírálásának előzménye az, hogy a nyugalombahelyezés okának megszűnése s ez alapon a tényleges szolgálatba való visszavétel előzetesen megállapítva legyen. Ennek a megállapítása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. 1909 ápr. 5. Hb. 10.