Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 129 bányai székeskáptalan bízatott meg az alapítvány kezelésével és a nevelési összegek kiutalásával és az alapító oklevél államilag is jóváhagyatott. K. I. székesfővárosi mérnök kiskorú I. nevű fia ezen alapítványból évenkint 400 K-át kapott. Az 1906/1907. iskolai évre szóló 400 K kifizetését azonban a káptalan megtagadta, -mert kiskorú K. I. a bpesti VII. ker. külső főgimnázium IV. osztályában a német nyelv tantárgyból elégtelen osztályzatot nyert és mert a VKM. még 1899. évi március hó 26-án 1981. sz. a. kelt határozatával a K. Zs. gymnasiumi tanuló ügyében kimondotta, hogy az alapítólevél VI. pontjában foglalt azon rendelkezésből, hogy «aki egyszer elnyerte e segélyre a kinevezést, attól többé el nem vehető, míg tanulmányait be nem fejeztei, kétségtelen, hogy az évi javadalom nem segélydíjnak, amint azt az alapító több ízben nevezi, hanem ösztöndíjnak tekintendő, mert az ösztöndíjnak jellegét épen azon körülmény adja meg, hogy nem adományoztatik évenkint újból, hanem az, akinek egyizben adományoztatott, a javadalmat tanulmányai befejeztéig megtarthatja, természetesen azonban csak úgy, ha arra magát érdemetlennek nem mutatja. Minthogy továbbá az alapítólevél a fennálló általános szabályok alól a VI. pzakasz 1—5. pontjaiban csupán egyes esetekre állapít meg kivételt, ennélfogva ezen kivételek fenntartása mellett, a szóban forgó ösztöndíjra minden más esetben az ösztöndíjakra vonatkozó általános szabályok az irányadók; általános szabály pedig az, hogy aki úgy bukik, hogy az osztályt ismételni kénytelen, elveszti ösztöndíját, kivéve, ha rajta kivül fekvő okból, pl. betegség avagy családi körülmény okából bukik meg, mikor is esetleg kegyelem gyakorolható. A káptalan határozata ellen K. I. kiskorú fia képviseletében a VKM.hez kérvényt adott be, a miniszter azonban IC07. évi november hó 23-án I»5>939/Í907- Hl. sz. a. kelt határozatával a káptalan határozatát helybenhagyta, mert a hivatali elődének 1899. évi március hó 26-án 1981. sz. a. kelt és fent ismertetett határozatának indokait helyesnek tartotta. A VKM.-nek ezen határozata ellen K. L a m. kir. közigazgatási bírósághoz panaszt adott be, melyben arra utalt, hogy az alapító oklevél bevezetésében az alapító kifejezetten azt mondja, hogy a segíteni óhajt a család ivadékains és az alapítvány címében is csak az foglaltatik, hogy a család ivadékainak nevelésére szánt alapítvány; továbbá, hogy a VI. pont szerint aki egyszer elnyerte e segélyre a kinevezést, attól többé el nem vehető, míg tanulmányait be nem fejezte. A VKM. hatásköri kifogást emelt és a m. kir. közigazgatási bíróság 1908. évi február hó 27-én 1005 1908. K. sz. a. hozott végzésével a hatásköri kifogásnak helyt adott, a hatáskörét nem állapította meg és a panaszt az ügy érdemi elbírálása nélkül visszautasította, mert a panaszos a csaTérfi : Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára. II. 9