Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára I. kötet (Budapest, 1909)
AZ igo7: LXI. TÖRVÉNYCIKK. 25 ütközési esetnek a hatásköri bíróság elé juttatása: vr. IX.; 1896: XXVI. tc. roi., 131. §. M. i. Ez a §. a javaslatnak egyik legsarkalatosabb rendelkezését tartalmazza, meghatározván azt, hogy miképpen kerül az összeütközési eset a hatásköri bírósághoz elintézés végett. A külföldi törvényhozások szerint a hatásköri bíróság csak hatásköri panasz alapján határoz, abban a kérdésben azonban, hogy ki legyen jogosítva hatásköri panaszt emelni, másként szabályozzak a negatív és másként a pozitív összeütközési eseteket. A negatív hatásköri összeütközések esetében általában csak akkor van helye e törvényhozások szerint az összeütközések elintézésének, ha az ügyben érdekelt fél hatásköri panaszt emel és ezen az úton kijelenti, hogy az összeütközés elintézését kívánja. így rendelkezik pl. a porosz, a francia és az osztrák jog, valamint az 1895-ik évi magyar tervezet is. Ha a felek megnyugosznak abban, hogy ügyüknek nem akad hatósága, úgy e felfogás mellett semmi tekintet sem követeli azt, hogy az állam a felekre hivatalból octroyáljon hatóságot, amely előtt eeetleg az eljárást nem is folytatják. A pozitív összeütközés esetében ellenben a külföldi törvényhozások általában és az 1895. évi tervezetünk is csak hatósági panaszra engedik meg az összeütközés provokálását, ebben az esetben a félnek panaszemelési jogot nem adnak. Ezek a törvények, illetőleg az említett tervezet csak a közigazgatási hatóságoknak adják meg a panaszemelés jogát és nem is mindegyik közigazgatási hatóságnak. Franciaországban a préfet, Poroszországban a miniszterek és a tartományi közigazgatási főhatóságok, Bajorországban a Kreisregierung, a miniszterek és bizonyos esetben a közigazgatási bíróság mellett működő államügyész, Szászországban csak a magasabb közigazgatási hatóságok, Badenben, Hessenben csak a központi kormányhatóságok, Württembergben ugyanezek és a rendes bírósággal szemben a közigazgatási bíróság, Ausztriában pedig az országos vagy az ennél magasabb kor. mányhatóságok emelhetnek hetásköri panaszt; általában tehát azt a tételt fogadják el, hogy pozitív hatásköri összeütközések esetében csak vagy a miniszter, vagy a felsőbb közigazgatási hatóság van jogosítva hatásköri panaszt érvényesíteni. Az 1895. évi tervezetünk a főispánt (a székesfőváros főpolgármesterét), az alispánt (törvényhatósági város polgármesterét), a pénzügyigazgatót és az illető minisztert jogosítja fel a hatásköri panasz benyújtására, kijelentvén azt is, hogy a panasz bejelentésének vagy viszszavonásának joga a felelős miniszter hatósága és ellenőrzése alatt áll s a panaszt emelhetik akkor is, ha náluk az ügy nincs folyamatban.