Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára I. kötet (Budapest, 1909)

372 VÁSÁRI ÜGYEK. 1890:1. tc. nosa illetve bérlője tartozik gondoskodni és a törvény 130. §-ának f) pontja, valamint az id. rend. 33. §-a szerint hatósági kirendelésnek illetőleg hatósági orvos közreműködésének csak akkor van helye, ha a vásártartásra jogosultak másként nem rendelkeznek. Következik ebből az, hogy ha a hatósági körállatorvos nem a hatóság kirendelése következtében, hanem a fél megbízása alapján jár el, nem hatósági működést, hanem magánállatorvosi gyakorlatot teljesít és az ennek alapjául szolgáló megbízás a felek között magánjogi viszonyt létesít, amelynek megbírálása bírói útra tartozik. Minthogy pedig ebben az esetben Sz. K. kereseti követelése L. S.-nek vitatott megbízásán és nem hatósági kirendelésen alapszik, minthogy továbbá a kifejtettek szerint felperesnek hatósági orvosi állása eljárásának magánjogi szerződésen alapuló jellegén nem változtat: ennélfogva a felek között magánjogi szerződés teljesítése lévén vitás, az ügy megbírálását a bíróság hatáskörébe kellett utasítani. (1902 júl. 1. 18,791. I. M. sz.) 470. Helypénz, vásárvám. D. P. vásárvámbérlő a rendőrkapitányhoz beadott kérvényében azt adta elő, hogy Sz. G. az 1903—1905. évben D.-ra eladás végett beszállított élelmicikkek után 184 K vásárvámbérrel, helyesebben helypénzzel adósa, kérte ez összeg megfizetésére kötelezését. A rendőrkapitány a kérvényezőt rendes polgári peres útra utasította. D. P. erre a jb.-nál kísérelte meg követelésének érvényesítését, a jb. azonban a pert megszüntette, mert felperesnek nem sikerült bizonyítania a keresetének alapjául vett azt a megállapodást, mely szerint a felperes a vámdíjaknak egy összegben megfizetésére magát kötelezte, miért is egyes esetekben követelni elmulasztott és ekként bizonyos idő elteltével a kereseti összegre felszaporodott vámdíjról lévén szó, ily követelés az 1890 : I. t.-c. 102. §-a s az 1897. évi március hó i-én 19.088. I. M. sz. alatt hozott ministertanácsi határozat (1. 465. sz. a.) értelmében közig, úton érvényesítendő. A tvszék a jb. végzését indokainál fogva és még azért is hh., mert az alperes az vámfizetési kötelezettségét is vitássá tette, ez pedig az 1890. évi I. t.-c. 102. §'-ában meghatározott közig, útra tartozik. Mt. D. P. nem híd- vagy útvámot, hanem vásárvámot, vagyis helypénzt követel, követelésére tehát a közutakról és vámokról szóló 1890:1. tc. 102. §-ának hatáskört megállapító rendelkezése és az ezt értelmező, fentebb hivatko-