Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára I. kötet (Budapest, 1909)
ép. §• VÁROSOK ITALM. JÖV. RÉSZESEDÉSE. lOI 1893. évtől kezdve az államnak az állami italmérési jövedékből eredő tiszta jövedelme többet tenne, mint amennyi az összes kártalanítási tőke kamatjainak és évi törlesztési járulékainak fedezésére szükséges, ezen tiszta jövedelmi többletből a törvényhatósági joggal felruházott városok a rendezett tanácsú városok, nemkülönben azok a községek, amelyek az italmérési jogot ezen töi-vény hatálybaléptekor a kártalanításról szóló 1888. évi XXXVI. t.-c. 2. §-ának r., 3., 4. vagy 5. pontjaiban megjelölt címeken gyakorolták, részesítendők azon esetben, ha az illető városban vagy községben az italmérési jövedék tiszta bevétele többet tesz, mint amennyi ugyanazon város, illetőleg község után adott összes kártalanítási tőke évi kamatjaira és tőketörlesztési járulékaira szükséges. A jövedék tiszta jövedelmének az illető város vagy község területén elért többletéből az említett községek io%, a rendezett tanácsú városok 20%, a törvényhatósági joggal felruházott városok 30%, a zárt városok 40% erejéig részesítendők.* A magyarországi városok és községek fogyasztási adó természetű jövedelmeinek ideiglenes rendezéséről szóló 1899. évi VI. t.-c. r. §-a pedig azt rendeli, hogy: «ama városok és községek részére, amelyek az 1888. évi XXXV. t.-c. 69. §-a alapján az italmérési jövedék tiszta jövedelmében részesednek, 1899. évi január hó i-től kezdve két egyenlő részletben, minden év június és december havának végével az államkincstár által oly összeg fizetendő ki, amely az 1895—^^7- években az illető várost vagy községet ily részesedés címén megilletett összegek egy évi átlagának megfelel.» E törvényi rendelkezésekre hivatkozva, D. sz. k. város tanácsa a pümin.-hez érkezett felterjesztésében azt adta elő, hogy D. sz. k. város nem kapta meg az 1898. évre eső azt a részesedést, amelyet 1899. év elején meg kellett volna kapnia, mert az 1898. évben az 1897. évre eső részesedést kapta meg, 3899. évben pedig azt az átalányösszeget, amely az 1899: VI t.-c. 1. §-a értelmében az 1899. évre adatott ki. Kérte az 1898. évről elmaradt' 30% részesedésnek kiutalását. A pümin. a kérelmet teljesíthetőnek nem találta s bővebb indokolás helyett a folyamodót az 1899. évi VI. t.-c. hatáljának meghosszabbításáról beterjesztett törvényjavaslat indokolásának vonatkozó részeire utalta. E javaslat alapján hozott törvény (1901 : XVIII. t.-c.) ministeri javaslatának indokolása foglalkozván az egyes városok és községek részéről felmerült hasontárgyu kívánságokkal, kifejti, (1896—1901. képv. irományok XXXIV. k. 211. 1.), hogy midőn az italmérési jövedék és fogyasztási adóinak tekintetében beállott gyökeres változások következtében az italmérési jövedékből járó részesedésnek az 1888 : XXXV. tc. 69. §'-ában lefektetett alapokon való megállapítása lehetetlenné vált és a törvényhozás az 1899: VI. tc. j. §-ában megállapított átalányösszegek kifizetését rendelte el, csak az azelőtti törvényes álla-